Pont kerül valaha a brutális nagyudvarnoki verés perének végére?

2015. 02. 17., kb. 00.40

B. János éppen hazaér munkahelyéről nagyudvarnoki családi házukhoz. Leparkol a ház elé, majd alighogy kiszáll, hátulról egy maszkot viselő támadó ütni kezdi egy vasrúddal. B. János védekezik, dulakodni kezd a támadójával, földre hull a vasrúd is, sőt, még a támadója arcát takaró maszkot/sálat is sikerül lerántania, sérülései miatt viszont az elkövető felülkerekedik rajta, kiszabadul, majd a vasrudat megkaparintva eliszkol a helyszínről.

B. Jánosék kihívják a mentőket és a rendőröket, a megtámadott férfi pedig azonnal megnevezi nekik a támadóját, akit felismert: M. József, a későbbi vádlott.

A rendőrök másnap délelőtt őrizetbe veszik M. Józsefet a dunaszerdahelyi Max bevásárlóközpontban, ahol biztonsági őrként dolgozik. Lefoglalják autóját is, melyben találnak egy vasrudat, illetve olyan ruházatot is, mint amilyet B. János leírása alapján támadója viselt.

Néhány nap múlva M. Józsefet vizsgálati fogságba helyezik súlyos testi sértés gyanújával.

B. Jánosnak az orvosi jelentés szerint eltört az arccsontja és a bal keze, agyrázkódást szenvedett, zúzódások és egyéb felszíni sérülések borítják a fejét és a teste további részeit.

2015. 07. 15.

A nyomozás lezárul, az illetékes rendőrtiszt vádemelési javaslatot nyújt be súlyos testi sértés ügyében M. József ellen. Az ügyészség ezt továbbítja a Dunaszerdahelyi Járásbíróságra.

2015. 09. 02.

Megtartják az első tárgyalást, ahol a károsult B. János és a vádlott M. József is felvázolja a saját verzióját. Szóba kerülnek a vádlott kocsijában talált tárgyak és ruházat, valamint az a gyanús sérülés, amely M. József nyakán díszeleg, és amelyet a sértett elmondása szerint ő okozott neki.

Ezzel szemben M. József azt állítja, egy ismerősénél, bizonyos N. Sz.-nél tartózkodott a támadás elkövetésének idején (hétfői nap, kb. 0.40) – aki egyébként nem lakik messze a károsulttól – és éppen filmeztek. Sérüléséről azt mondja, az mindössze annyi, hogy az akkori barátnője "kiszívta" a nyakát.

Ugyanezen a tárgyaláson esik szó a lehetséges indítékokról, amelyek miatt M. József megtámadhatta B. Jánost. Szóba kerülnek a nagyudvarnoki önkormányzati választások, melyek eredményét az Alkotmánybíróság is vizsgálta, és éppen B. János volt az egyik tanú. Emellett említést tesznek a település vadászszervezetén belüli harcokról. A szálak B. János állítása szerint a vádlott számára alibit biztosító N. Sz.-hez, vagy még feljebb vezetnek, a köztük fennálló feszült állapot ugyanis már régebbre vezethető vissza.

2015. 09. 17.

A Nagyszombati Kerületi Bíróság a dunaszerdahelyi szerv eljárásbeli hibája miatt szeptember második felében szabadlábra helyezi a vádlottat, M. Józsefet.

2015 őszétől 2016 őszéig

Sorra következnek a tárgyalások, amelyeken meghallgatják a védelem és a vád tanúit, átmennek az orvosi és egyéb szakvéleményeken, illetve a rendőrség és a mentőszolgálat képviselői is felvázolják észleléseiket. Sorra veszik a közvetlen és közvetett bizonyítékokat.

Tárgyalnak november 2-án, november 19-én, december 10-én, majd az eleve hosszú szünet után kitűzött első (2016. február 22.), illetve az azt követő tárgyalás (március 16.) is elmarad. Április 6-án tárgyalnak újra, április 25-én és május 23-án viszont megint el kell napolni, mert vagy az ügyvéd, vagy a vádlott, vagy mindketten "lógnak". Innentől egészen augusztusig kell várni arra, hogy újabb tárgyalást tűzzenek ki, amit szeptember 19-én meg is tartanak. Még egy tárgyalás jön október 10-én, majd november 2-án, hogy aztán (2016.) november 23-án – végre – megszülessen az első fokú ítélet:

A vádlott bűnös. Az ítélet három év felfüggesztett szabadságvesztés, négy év próbaidővel, 5 méteres távolságtartási végzéssel.

Fellebbez az ügyész, súlyosbítást kér. Fellebbez a vádlott jogi képviselője, aki pedig védence felmentését kéri a testi sértés vádja alól.

A következő állomás: Nagyszombat. Arra senki sem számított, hogy karácsonyra megszületik a jogerős ítélet, ám telnek múlnak a hetek, majd a hónapok, és még csak híre sincs annak, hogy az ügy már a kerületen lenne.

Február elején érdeklődtünk először arról, mi a helyzet. Michaela Krzysztofek helyettes szóvivő közölte velünk, hogy a Dunaszerdahelyi Járásbíróság még nem továbbította az ügyiratot Nagyszombatba, így lehetőségük sem volt arra, hogy döntsenek másodfokon. Március elején hasonló választ kapunk Jana Kondákorová szóvivőtől.

Végül áprilisban történt újabb érdeklődésünk alkalmával elárulja, hogy

az ügyirat március 24-én érkezett meg Dunaszerdahelyről, ám a tárgyalás időpontját máig nem tűzték ki. Napokon belül fél éve lesz annak, hogy megszületett az első fokú ítélet.

Időközben birtokunkba került a védelem és a vád képviselője által benyújtott fellebbezés is.

A vádlott, illetve első fokon elítélt M. József jogi képviselője ebben azt kéri, hogy a kerületi bíróság törölje el az első fokú ítéletet, és rendelje el az ügy újratárgyalását. Az ügyvéd öt pontban érvel emellett.

Nagyvonalúan megemlíti például azt, hogy a bírósági eljárás résztvevőjének kellett volna tekinteni a sértett egészségügyi biztosítóját, a szociális biztosítót, illetve a sértett munkáltatóját is, akiknek közvetett kára keletkezhetett a támadásból kifolyólag.

Felhívja a figyelmet arra is, hogy kértek a bíróságtól az eljárás elején egy orvosi szakvéleményt arról, hogy a sértett a támadás napján aktuális egészségi állapotából adódóan milyen mozdulatokra lehetett képes. Érvelése szerint ennek a szakvéleménynek bizonyító ereje lehetett volna.

A védelem ugyancsak megkérdőjelezte a bűntény rekonstrukciójának törvényességét, több okból kifolyólag (például hogy a sértettet nem világosították fel a vonatkozó jogszabályokról, illetve állítása szerint olyan személyek is tartózkodtak ott, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt a helyszínen), és nehezményezte, hogy a bíróság az ítélet indoklásában ezt ignorálta.

Végül a vádlott képviselője sorra vette a bizonyítékokat, és tulajdonképpen mindegyiket kétségbe vonta. Például emlékeztetett arra, hogy a vádlott autójában talált tárgyakon és ruhadarabokon nem találták meg a sértett DNS-ét, ellenben azok a tárgyak (fekete ruhák és sál, boxer, kés) őrző-védő munkájából kifolyólag indokoltan voltak a kocsijában. Rámutatott arra is, hogy ugyan a sértett állítása szerint dulakodott a támadójával, annak ellenben semmilyen testi nyomát nem találták a vádlotton.

Az ügyvéd véleménye szerint az egyedüli bizonyíték, ami a vádlott ellen szól, az a sértett tanúvallomása, aki állítja, felismerte benne a támadóját.

Kétségbe vonta azt is, hogy a sértett vallomásában igazat állított, és figyelmeztetett arra, hogy néhány dologban változtatott a vallomásán. Például először maszkot, majd sálat említett, és változtatott a támadó fegyver, a vasrúd leírásán is, miután állítása szerint jogi képviselője már betekinthetett a rendőrségi iratokba.

Cáfolta a lehetséges indítékokat, abból kifolyólag, hogy M. Józsefnek egyikhez (választások, vadászszervezet) sem volt köze, és szerinte nem állja meg a helyét az az érvelés sem, hogy a háttérben a neki alibit biztosító N. Sz. állhat, mivel az amellett szóló érveket, miszerint már máskor is megvert valakit a vádlott az utasítására, cáfolták.

Leszögezi, hogy a bíróságnak kötelessége minden kétséget kizáróan megbizonyosodni a vádlott bűnösségéről, és úgy véli, egyetlen közvetlen, de még közvetett bizonyíték sem szól amellett, hogy M. József ott lett volna a bűntény időontjában B. János házánál, és ő lenne az, aki megtámadta. Alibi akad, ugye, a tárgyi bizonyítékokat meg a munkájában használja…

A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság egy korábbi megállapítására is hivatkozik, mely szerint egyetlen tanú vallomása alapján nem találhatnak bűnösnek valakit, ha nem szól amellett további közvetlen vagy közvetett bizonyítékok sora, melyekből az logikusan következik.

A novemberi tárgyaláson azonban az ítéletet kihirdető bíró leszögezte, „a bíróságnak a per kezdetétől fogva nem volt semmi kétsége afelől, hogy a kritikus napon és helyszínen B. Jánost a vádlott támadta meg“.

"Az emberi és szabadságjogokról szóló nemzetközi egyezmény alapján nem lehet kétségünk afelől, hogy a károsult felismerte támadóját a bűntény helyszínén“ – hangsúlyozta, hozzátéve „a támadás lehetséges indítéka lehetett bosszú a tárgyalás során tanúként meghallgatott, és a vádlott alibijét igazoló N. Sz. részéről, "akinek a tanúvallomásával kapcsolatban felmerülnek bizonyos kételyek".

A bíró végül egyébként a kiszabható, négytől tíz évig terjedő szabadságvesztés alsó határa alatti büntetést rótt ki a vádlottra, és ezt egyedüli enyhítő körülményként azzal indokolta, hogy büntetlen előéletű.

Ezt ragadta meg fellebbezésében a járási ügyészség ügyésze. Azzal érvelt, hogy a konkrét bűncselekmény esetében nem teljesülnek a rendkívüli enyhítés feltételei. Emlékeztet arra, hogy a vonatkozó jogszabályok szerint akkor enyhíthető ilyen mértékben egy büntetés, ha például a vádlott helyzetére (családi, egészségi állapotára, korára, stb.) való tekintettel az túl szigorú, továbbá felmerülnek egyéb enyhítő körülmények a konkrét bűntény elkövetése kapcsán (pl. önvédelem), és emellett érvényes az is, hogy a vádlott nem jelent további veszélyt a társadalomra.

Az ügyész szerint mindez nem áll fenn, ugyanis az ítélet szerint a vádlott előre megfontolt szándékkal, maszkban, vasrúddal támadta meg a sértettet, mikor ő éjszaka hazatért a munkából. A létfontosságú szerveit célozta, és annak ellenére sem hagyta abba, hogy a sértett védekezett és súlyos sérüléseket szenvedett.

Mindebből kifolyólag

az ügyész azt javasolja, hogy letöltendő börtönre módosítsák a büntetést, mégpedig a büntetési tarifa alsó határán (4 év), melyet M. Józsefnek a legenyhébb végrehajtási fokozatú büntetés-végrehajtási intézetben kellene letöltenie.

Le kell szögezni, hogy a benyújtott bizonyítékok értékelésére és értelmezésére az ügyben illetékes bíróság jogosult, különböző indokokkal azonban csaknem a végtelenségig halogatható a jogerős ítélet. Amennyiben a bíróság helyt ad a védelem érveinek, és visszautalja az ügy kivizsgálását Dunaszerdahelyre, az egész hercehurca kezdődik elölről.

Másfelől, ha a sértett – akit minden kétséget kizáróan rendesen elintéztek – vallomása nem elegendő a konkrét vádlott ellen, akit állítása szerint felismert, és akinél másnap találtak olyan tárgyat és ruházatot, amellyel és amiben a támadást elkövethette, és még lehetséges indítékból is akad bőven, akkor mégis mi kell még?

(para)