1
A bécsi Schönbrunn kastély (Fotó: AP/SITA)
Megosztás
Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat nyolcadik részében következzen a pozsonyi származású, de a Bécs melletti Mödlingben élő Patócs József.
Noha eltartott egy ideig, míg Ausztria lépett a fertőzések ügyében, miközben a szomszédos Észak-Olaszországból már Tirol tartományba is átterjedt a fertőzés, ám jó stratégiát választva már elérték, hogy egyre több fertőzöttet tudnak gyógyultnak nyilvánjtani, napról napra csökken az aktív esetek és a kórházban ápoltak száma. Jól körbehatárolták a fertőzöttek körét, ami annak köszönhető, hogy rengeteg tesztet végeztek, egymillió lakosra vetítve háromszor annyit, mint a britek, és majdnem négyszer annyit, mint a franciák.
Összes fertőzött (ápr. 17.): 14 570
Kritikus állapotban: 227
Összes elhunyt: 410
Összes felgyógyult: 9 704
Összes teszt: 169 ezer
Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?
Az interneten keringtek különböző álhírek január környékén, hogy itt lesz a világvége, de gondoltam, ezt évente eljátsszák és azt, hogy most egy vírus okozza, betudtam egy újabb rémhírterjesztésnek. Igazán akkor kezdtem aggódni, mikor egy videómegosztón mutatták Vuhan élettelen városát. Ez volt az első eset, mikor elkezdtem aggódni. Amikor már megijedtem, az március volt, mikor láttam a statisztikát Olaszország halálozási arányáról és a tőzsdei árfolyam-zuhanásokról. Ekkor már tudtam: ez komoly!
Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?
Késve, de meghozta Ausztria azokat a döntéseket, melyeknek köszönhetően tudják uralni a káoszt. Sebastian Kurz kancellár nyomatékosan kijelentette, ami ilyenkor egy vezető politikustól elvárható, mégpedig hogy minden egyes emberélet egyformán fontos és ennek érdekében fog Ausztria cselekedni! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 3 abszolút indokkal lehet otthonról kilépni: halaszthatatlan munkavégzés, alapvető élelmiszerek beszerzése, szomszéd vagy ismerős segítése, aki maga nem képes rá. Minden további intézkedés erre a 3 alapvető szabályra épül, amit ha nem tartanak be, szigorúan büntetnek, a jobbik esetben pénzbírsággal. A rádiókban, forró vonalakon, kisebb elektromos reklámtáblákon, mind a koronavírussal kapcsolatos információk érhetők el. Személyes tapasztalatom, hogy a szupermarketekben az ingyen maszk osztása, a mindenki számára előkészített és helyben fertőtlenített bevásárlókosár, kézfertőtlenítő, emelt limites kártyás fizetés hozzájárul a halálozási arány és a fertőzésveszély visszaszorításához.
A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?
Teljesen érthető a kijárási tilalommal kapcsolatos szabályozás, de sosem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni a tavaszi napsütésben való fagyizás, az edzőterem, a fodrász, a barkácsüzlet és minden olyan dolog, amely a járvány előtt a szabadságérzetet erősítette,
de súlyos önzés lenne részemről ezeken a dolgokon siránkozni, hiszen nap mint nap emberek ezrei halnak meg, így a legcélravezetőbb azon gondolkodni, mit lehet a családomnak, ismerőseimnek vagy az éppen magukon segíteni nem képes egyéneknek segíteni.
A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?
Cégünkben gyakorlatilag csak minimális mértékben változtak a dolgok. Nanotechnológiával foglalkozó cégben dolgozom, ahol pl. a higiéniai előírások már a vírus előtt is szigorúak voltak. Jelen pillanatban kevesebb arcot látok nap mint nap, hiszen a legtöbb kolléga home office-ban dolgozik. Két szeparált környezetben dolgozunk, az egyik egy laboratórium, ahol csak speciális ruházatban lehet tartózkodni, a másik egy irodahelyiség, ahol a cég által meghozott extra szabályok érvényesek, pl. 2 embernél több nem tartózkodhat 1 irodában, vagy ha egy mód van rá, hoznunk kell kész ételt, és azt nem a konyhában, hanem az irodában kell elfogyasztanunk, csökkentve a csoportosulást.
Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?
Mindenki megtartja a távolságot és betartja az intézkedéseket, reménykedve abban, hogy a jelenlegi helyzet nem tart sokáig.
Eszedbe jutott-e, hogy hazagyere Szlovákiába? Miért nem tetted meg?
Eszembe jutott és készültem is, de mikor a legnagyobb korlátozásokat vezették be, éppen akkor költöztem Bécsből Mödlingbe, és mire aktuális lett volna a hazaút, már lezárták a határokat.
Őszintén szólva akkor sem mentem volna haza, ha megtehettem volna, a családom és legfőképp édesanyám egészségére való tekintettel, és innen segítek mindenben, amiben lehet ebben a helyzetben.
Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?
Azt, hogy senki sem tudja, pontosan meddig tart a járvány, így az az időpont is bizonytalan, amikor újra megölelhetem a családom. Kívánom, hogy mindenki legyen erős és az összezártságban igyekezzünk egymásból meríteni, mert mindegy, meddig tart ez a csapás, ha elég erősek maradunk, ebből is kilábalunk!
Előző részek:
Hollandia: "Ha hazalátogatunk, megeshetett volna, hogy otthon rekedünk"
Anglia: "A pillanat, amikor a testhőmérsékletem a nap végére hirtelen megugrott"
Spanyolország: "Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt"
Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"
Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"
Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”
(SzT)