Hiba volt, hogy nem léptünk ki a kormányból, ez kifilézett minket - interjú Ravasz Ábellel, a Híd kampányfőnökével

2020. február 21. - 10:59 | Belföld

Ha hasonlatokkal lehet élni, a hidas politikus a bungee jumpinggal, a dzsiudzsicuval és az amerikai focival képes érzékeltetni, milyen a Smerrel való kormányzás, hogyan viszonyul az MKP az Összefogáshoz, és mire számíthatunk a választások után. Ravasz Ábel szerint a magyar pártok közötti káderezés kibelezte az egyeztetéseket, de legalább nincs több anyázás annál, mint amennyi most lehet. És hogy a tárgyalópartnereket mivel lehetett idegesíteni? Hát jó kis kompromisszumos javaslatokkal, amiket nem egy cintányérozós majomcsapat hozott össze. A kormánybiztos a karcsai úti romákra sem tekint fejőstehénként, nem az van, hogy elöl beteszi az ember a szénát, hátul meg kijön a szavazat. Pedig a legfontosabb most, hogy öt százalék feletti eredményt érjen el a párt.  

Hiba volt, hogy nem léptünk ki a kormányból, ez kifilézett minket - interjú Ravasz Ábellel, a Híd kampányfőnökével
Fotó: Paraméter

Mikor bungee jumpingozott utoljára?

Soha életemben még nem próbáltam ki és nem is vágyom erre. De tudom, mire céloz, egy lapban használtam ezt a viszonylag pontos hasonlatot a smeres kormányzásra.

Azaz?

Veszélyes az út lefelé menet, de vissza lehet belőle jönni.

Aki adrenalinfüggő, az még egyszer ki akarja próbálni ezt a műveletet. Nem ilyen a Híd?

Mi a pártban nem vagyunk adrenalinfüggőek, ettől még a jövőben is szeretnénk kormányzati tényező lenni. Bizonyos tekintetben pech az, hogy olyan kormányban dolgozunk, amelyik intenzív indulatokat vált ki, más országokban szinte alap az, hogy a kisebbségi párt bármilyen színezetű végrehajtó hatalomnak részese. És nem kell szembesülni olyan kérdésekkel, hogy kik ezek az őrültek, akikkel együtt kormányoztok. Nálunk ez nem része a politikai kultúrának, a választók egy része nem gondolja úgy, hogy a kisebbségnek kormányon kell lenniük. És így nekünk is az ilyen elvárásokhoz kell alkalmazkodnunk.

A politikai kultúrába nehezen illeszthető az, amit a Smer képvisel. Amire aztán a Híd is rájött, ahogy egymás után dőltek ki a csontvázak a szekrényből...

Ez így van. Nem csupán arról van szó, hogy mit képvisel a legerősebb kormánypárt, hanem hogy milyen ügyei vannak. Azt tudtuk 2016-ban, hogy Robert Fico pártjának, meg az SNS-nek is a miénktől eltérő az irányvonala. Tudtuk, hogy ezekkel a tömörülésekkel kevesebb dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Akár ha a nemzetiségi kérdést vagy a civilizációs kérdéskört nézzük. De úgy éreztük, hogy ezt át tudjuk hidalni. Elég tapasztaltak és ügyesek vagyunk ahhoz, hogy a nézőpontbeli különbségek ellenére együtt tudjunk dolgozni.

Hacsak ennyi lett volna, hogy ezek a pártok mást gondolnak a világról, akkor ez nem lett volna ilyen problémás menet. A problémák ott kezdődtek, amikor kiderült, hogy nagyon komoly ügyei vannak a Smernek.

Ahogy minket az elején azért kritizáltak, hogy a Smerrel és az SNS-el vagyunk egy kormányban, ez arra a bírálatra redukálódott, hogy a Smerrel kormányzunk, hiszen az SNS-nek más léptékű ügyei voltak. Ha tudtuk volna, hogy ennek a sara ennyire ránk kerül, mint amit 4 év alatt tapasztaltunk, akkor nem vágtunk volna bele ebbe az egészbe.

Javarészt ezekről a kérdésekről beszélgetnénk, de ne ugorjunk mindjárt a közepébe. Kezdjük inkább ott, hogy egyre-másra jelennek meg a közvélemény-kutatási eredmények. Melyiknek érdemes hinni? A Focus-nak, amelyik külön nem foglalkozik a kisebbségi mintavétellel? Vagy az AKO-nak, amelyik gyakran telefonos felméréseket készít, és ami riasztóan hathat a szlovákul annyira beszélők számára, mint például Fehér Csaba vagy Menyhárt József?

Én korábban közvélemény-kutatásokkal is foglalkoztam, és remélem, még fogok is, tehát a minőség oldaláról közelítem meg a kérdést. A szakmai véleményem pedig az, hogy a Focus és az AKO kitűnnek a mezőnyből, ezek az ügynökségek folyamatosan mérnek és ellenőrizhető a módszertanuk. Aztán vannak azok a társaságok, amelyek helyenként publikálgatnak, és aztán léteznek azok az intézetek, amelyek csak a választások előtt tűnnek fel egy-két mérés erejéig. Én ezeket egészen egyszerűen ignorálni szoktam. Aki jó munkát akar végezni, nem kezdheti a működését ebben a nehéz időszakban, hiszen így, választások előtt még azoknak is fel kell kötniük a gatyájukat, akik normális esetben jól mérnek. Itt van például a választási részvétel. Hogyan lehet kiszűrni azokat, akik jelzik a szándékukat, de aztán meggondolják magukat? Focusnál is már lassan 80 százalékos részvételt jeleznek, ami szerintem elképzelhetetlen, bár magas részvételre számítok én is. De nem ennyire.

Mekkorára számít?

Ezt nehéz megjósolni, nem is akarok tippelni. Szerintem magasabb lesz, mint négy éve.

Saját felmérést rendeltek-e? Amelyik inkább a hazai magyar nemzetiségű választókra helyezi a hangsúlyt. Nem úgy, ahogy például az említett nagy cégek csinálják általában, ahol mondjuk ezer megkérdezett közül csak száz magyar véleményére kíváncsiak, és így nem kaphatnak pontos képet.

A kampány során mindig csinálunk mérést a dél-szlovákiai magyarok körében. Most sem volt ez másképpen. Ha jól emlékszem, akkor december első felében, a karácsonyi szünet előtt készült a felmérés, ami kimutatta, hogy valamivel erősebbek vagyunk az MKÖ-nél.

Az MKÖ akkoriban jött létre...

Igen, volt is egy kis zavar az erőben. A Híd némileg előnyt élvezett a magyar szavazók körében, és ehhez járulnak hozzá a szlovák, a ruszin és a roma szavazók, amit ez a mérés nem fog be. Más felmérésünk nem volt, a költségvetésünket konzervatívan kezeljük. Ez a mérés azt mutatta, hogy mozgósító, mobilizációs verseny lesz, mert a két párt közötti átszavazási hajlandóság egészen alacsony. Ami a Hídra veszélyes lehet, az az alacsony részvételi arány és a szlovák pártokra való szavazás. Eddig is volt ilyenre példa a köreinkben, de ez most növekszik és az eddigi kedvenc, a Smer helyét a Progresívne Slovensko párt veszi át.

A decemberi mérésük mennyit mutatott nekik?

Nem beszélhetünk valami őrült nagy támogatottságról, hét vagy nyolc százalékot, ami nagyjából a Smer korábbi támogatottságának felel meg a magyarok körében. És ami a visszafogott részvételt, a demobilizációt illeti, 2010 óta látjuk, hogy ami korábban nagyon jól működött, a déli járások magas részvételi aránya, ez már nincs, sőt. Alacsonyabb lett az arány az országoshoz viszonyítva is. Kutya nehéz lesz a két magyar érdekeltségű pártnak sikert elérni, hogyha 15-20 százalékkal alacsonyabb részvétel lesz Dunaszerdahelyen, mint mondjuk Trencsénben.

Tehát már a részvételi arányokról szóló számok is fejvakarást idézhetnek elő.

Ha normális részvétel lesz délen, akkor a Híd be fog jutni, ha alacsonyabb lesz, mint az országos adat, akkor nagyon nehéz lesz. Bár egy kicsit jobb helyzetben vagyunk, mint az MKÖ, mert nekünk vannak nem magyar szavazóink is, akiknek a részvételi hajlandósága lehet magasabb, mint a magyaroké. Azonban nem tudják a végtelenségig kompenzálni ezek a szavazók, ha a magyarok otthon maradnak.

Ha megvalósult volna a tényleges összefogás, a két “nagy” párttal, az MKP-vel és a Híddal, akkor kisebb lenne a probléma?

Akkor sem lenne tuti a történet. De ha választási pártként valósult volna meg az együttműködés, akkor az öt százalékos küszöbön nem kellene aggódni. Ezért is lett volna a legjobb megoldás az ilyen szervezet létrehozása, mint mondjuk egy 7 százalékot feltételező koalíció. Együtt könnyebb lett volna, mint külön-külön, ez triviális dolog…

Még tavaly tavasszal ezt a választási megoldást elutasította a Híd.

Az egy tárgyalási folyamatnak az eleje volt, aminek az érett szakaszában már a választási párt irányába mozdultunk el. Jelen voltam azon a gyűlésen Ipolynagyfalun, ahol megalakult a Régiók Pártja. Bíztam benne, hogy ez lesz az a platform, amiben sikerül megegyezni Az, hogy ez nem jött össze, nagy kockázatot jelent. De még ha meg is valósult volna ez az összefogás is, akkor is lett volna nehézség, hiszen mondjuk a Hídnak a nem magyar szavazói vagy a két pártban ellenséget látó magyarok nem szavaztak volna erre a formációra. A most már külön induló pártszövetségen belül amúgy is vannak mindenféle törésvonalak, most ezt képzeljük el egy közös pártban. Lehet, hogy több lett volna az anyázás, mint most.

Mennek az öldöklő harcok?

Mindig, mindenhol vannak belső feszültségek. Egy kampány során a jelöltek nem a nyugalom irányába haladnak, és felszínre kerül egy csomó konfliktus. Ez egy normális dolog.

És mi történt októberben? Bugár Béla verzióját már hallottuk, hogy a Híd és az MKP a részletekbe menően megegyezett, aztán eltelt pár nap és minden másképpen lett, az MKP visszadobta az egészet. Ön szerint mi zajlott le 3-4 nap leforgása alatt?

Lehetett látni a folyamat vége felé, hogy az MKP-s delegációban van egyfajta habozás. Érezték, hogy szervezik ki alóluk a pártot. Velünk a pártelnök tárgyalt, de nem tűnt egységesnek az MKP, mint mondjuk amilyen a Híd volt annál a tárgyalóasztalnál. Ezért nem volt egy sokkoló meglepetés számomra, amikor kiderült, az MKP elutasítja ezt az együttműködést. Én úgy éreztem akkor is, és most is, hogy az Összefogás elkezdte kiszervezni a struktúrákat az MKP vezetése alól egy másik irányba…

Ez mit jelent?

Míg mi tárgyaltunk, az Összefogás a régiókban dolgozott és tárgyalt, hogy ne legyen komoly támogatottsága az együttműködésnek a javasolt formában és mire odaért az MKP, hogy az elnökség megtárgyalja ezt, addigra a pártvezetés mögül elfogyott a támogatás. Hogy ebben mekkora volt a magyarországi hatás, azt nehéz megmondani. Ezt ők tudják, és nyilván, ők elutasítják, hogy volt bármi is, de ezt én nem így érzem.

Ahogy ön az előbb jelezte, egy tárgyalási folyamat volt a Híd tavaszi lépése, Mózes Szabolcs is úgy nyilatkozott a portálunknak, hogy ez egy továbbtárgyalásra visszaküldött anyag volt az MKP elnöksége részéről.

Ez egyértelműen nem igaz.

Ők állítólag nem felrúgták a megegyezést, hanem további tárgyalást irányoztak elő.

Nem akartam keménykedni, de most már nem tudok óvatosan fogalmazni. Az MKP tárgyalódelegációja kért tőlünk egy bizonyos fajta megegyezést, ami vagy 18 pontból állt. Ezek egy része volt csak publikus. Mi megpróbáltunk minden elvárásnak megfelelni, amit az MKP küldöttsége támasztott irányunkban és utána ezt az egész megegyezést elutasították és egy másik tárgyalási formátumot javasoltak. Egy másik kezdetet, egy másik választási pártot. És megjelentek azok a feltételek, amik egyértelműen az Összefogáshoz köthetőek, a káderezés például, ami rövid úton kibelezte a tárgyalást és megjelent az asztalnál az a Simon Zsolt, aki az elejétől kezdve azt hangoztatta, azért ül ott, hátha az MKP és a Híd nem tud egymással megegyezni. És ez be is jött neki, igaza lett.

Akkor nem csak az Összefogás fúrta meg a két nagyobb párt együttműködését, hanem Simon is?

Szerintem Simon Zsoltnak nem volt akkora ereje, hogy bármit is megfúrjon…

Az Összefogásnak honnan volt elegendő kapacitása erre?

Úgy tűnik, az MKP saját keblére ölelte önmagának egy részét, ami Összefogás néven valósította meg a programját. Az MKP kettészakította saját magát, és újra összeálltak egymással. Az Összefogásnak az erejéhez az MKP saját energiáját használták, dzsiudzsicu módszerrel.

Előttünk a kép. És amikor az MKP elnökségi döntése által visszapattant az öt párt az alaphelyzetbe, és újból kezdtetek egyeztetgetni, miért nem lehetett a Híd részéről azt mondani, hogy, ok, elengedjük a Smer kezét, nem kellenek Ficóék. Ehelyett azt mondták, hogy majd konszenzussal döntsön az összes magyar párt, és amúgy meg az OĽaNO-t is el kell utasítani.

Megállnék egy pillanatra a tárgyalás ötpártiságánál, mert bár tényleg öt tömörülés foglalt helyet az asztalnál, de ahogy említettem, Simon azzal a felkiálltással ült ott, hogy a Híddal semmiképpen nem óhajt kooperálni, és ha velünk nem lesz megegyezés, akkor ő szívesen marad. Azaz

már az elejétől nem volt lehetőség arra, hogy az öt párt megegyezzen. Az volt inkább a kérdés, hogy hány párt és milyen konfigurációban tud majd megállapodni.

Ezért ezeknek a tanácskozásoknak volt egy ilyen mellékíze is. Szinte az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem a megegyezés irányába terelődnek a dolgok. Ami meg a Smert illeti, az is egyértelmű volt, hogy a velünk egyeztető pártok némelyike már a kommunikációs paneljeiket készítgették, hogy a Smer miatt nem sikerül egymás tenyerébe csapnunk. Ez így baromság. Azért nem sikerült megyezeni a Híddal, mert nem akartak velünk megegyezni. Ha akartak volna, másképpen zajlott volna ez az egész.

De miért nem mondta a Híd, hogy a Smerrel nem, és kész?!

Én magam folyamatosan termeltem ki a kompromisszumos javaslatokat, amelyek egyre jobban idegesítették a tárgyalópartnereinket, mert mindig ki kellett találniuk valamit, hogy miért nem jó az újabbnál újabb előterjesztésünk. Én magam vagy 15 kompromisszumos ötlettel álltam elő, az összes partnerünk együtt nem tett az asztalra ennyi kölcsönös engedménnyel járó megegyezési kezdeményezést. És a Híd esetében pedig a személyi kérdésekben vagy koalíciókötési kérdésekben egyedül a párt belső autonómiáját óvtuk. Az, hogy mi ki akarjuk mondani, megyünk-e a Smerrel vagy sem, az a mi problémánk, nem egy külső erő fogja ránk erőltetni. Hogy ki lesz a listavezető, azt is mi magunk fogjuk megmondani. És végül sem Bugár Béla nem lett listavezető, sem a Smerrel nem megyünk kormányra, mi ezeket akkor is nyugodtan tudtuk volna teljesíteni, de nem a nyomásnak engedve. Nem ilyen felhúzós, cintányérozós majmok vagyunk, hanem politikai párt. Azt csináljuk, amit mi jónak tartunk. Lehet, hogy ez valakit idegesít, de tíz éve így dolgozik a Híd.

De ezzel a smeres elutasítással – és maradva az ön logikájánál - nehezebb helyzetben hozták volna azokat, akik mindenáron ki akarták túrni a Híd pártot. Miért kellett hozzárakni, hogy akkor az OĽaNO-val sem?

Az egyike volt a 23 kompromisszumos javaslatunknak, hogy akkor próbáljuk meg kiegyensúlyozni két politikai irányba az egészet. Az nem az én ötletem volt, de úgy tűnt, ez egy ad absurdum javaslat…

Ez a matovičos egy abszurd felvetés volt?

Igen, az, hogy ha a Smert is, akkor az OĽaNO-t is utasítsuk el. Ezt nem én dobtam be, de úgy tűnt nekem, mint egy olyan ötlet, ami próbálja szélsőségekig elvinni ezt a tárgyalást.

De ezzel a Híd jött elő.

Igen. Én sok eszement ötlettel rukkoltam elő, de ez nem az enyém volt.

Melyik volt a legelrugaszkodottabb koncepció?

Az, hogy a Paraméter munkatársa legyen a közös párt elnöke.

Ezt aligha hisszük el, de legalább a beszélgetésünk címére már van egy tippem. A lényeg, hogy ha valaki azt mondja, sem a Smerrel sem pedig az OĽaNO-val nem tud együttműködni, az azt jelenti, hogy teljesen leszűkül az esetleges koalíciókötési lehetősége. Hiszen látjuk, ez a két párt a legerősebb, ami viszont zéró koalíciós potenciált eredményez.

Ezt azért nem hinném, de először be kell jutni a parlamentbe. Ez az első akadály, amit meg kell ugorni. Ha ott leszünk, akkor egy nagyon tapasztalt tárgyalóbrigáddal készülünk az egyeztetésekre, ahol egy kicsit konstruktívabb partnerekkel kerülünk szembe, mint az ötpárti megbeszéléseken. Senki nem tudja, mennyi párt lépi át az öt százalékos küszöböt, és éppen a bejutási határhoz közel mért pártok dönthetik el a választásokat és a következő kormány összetételét. A KDH és az SaS inkább felülről nézi a vonalat, van három, amelyik alulról, ezek a Híd, az MKÖ és a Tomáš Drucker-féle Dobrá voľba, de a Štefan Harabin vezette Vlasť-ot sem hagynám ki a felsorolásból. Ebből az egészből olyan kotyvalék jöhet ki, amiből akármilyen kormány is lehet. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy Matovičék esetében a pártjuk belső integritása sem biztostott, ami azt jelenti, hogy ki tudja, hány képviselőjük fog együtt szavazni a pártjuk vezetőjével. Ebben az egész bizonytalanságban jól jön egy olyan tapasztalt és erős párt, mint a Híd. Tudom, hogy ránk akarják húzni, hogy ebben a helyzetben nincs koalíciós lehetőségünk. De én azt mondom, ha bejutunk a törvényhozásba, kormányra kerülünk, ha egy mód lesz rá.

Szóval akár Matovičcsal is?

Matovičcsal nagyon nehezen tudom elképzelni.

Azt is nagyon nehéz elképzelni, kivel lehetne kormányt alkotni.

Ez annyira remek interjú-téma lesz március elején, hogy hihetetlen. Nem létező parlamenti helyekről, nem létező bejutó pártoknak a nem létező koalíciójáról…

Netán nem jut be a Híd?

Rajtunk kívül nem biztos, hogy más is bejut.

Ez magabiztos válasz.

Szóval ezekről a koalíciókról dumálni most még felesleges.

Csak nem haszontalan?

Rendben, nem azt mondom, hogy teljesen felesleges.

Akkor hagyjuk a jövőbeni koalíciókat, de a múltbeli ötpárti egyeztetéshez még egyszer térjünk vissza. Az gesztus szintjén felmerült netán, hogy Bugár Béla menjen a lista 150. helyére?

Szerintem felmerülhetett, de ez megint csak a Hídnak a belső ügye. Személyi kérdésekben is hajlandóak lettünk volna sok mindenre, de belső indíttatásból és nem külső nyomásra.

A párt kampányfőnökeként mennyire elégedett a népszerűsítési hadjárat alakulásával?

Ha én nem lennék az, akkor senki más sem lehetne. Valamivel szerényebb kampányunk van, mint négy évvel ezelőtt, források és ambíciók tekintetében is. Két célkitűzéssel vettem át ezt a megbízatást kora ősszel. Az egyik, hogy meg kell állítani a pártunk vérzését, amit mindannyian tapasztaltunk.

Mégpedig?

Vagy másfél-két éve hónapról hónapra 0,1-0,2 százalékkal csökkent a népszerűségünk. Ami 20 százalékos pártnál rendben van, de egy hat százalékosnál már nem. Ez le is tornázta a pártunk támogatottságát 3,8 százalékra, amit ősszel láthattunk. Ez aztán megállt és szeptembertől kezdődően növekvő pályán van a Híd, nem bombasztikus mértékben, de megérkeztünk az öt százalék alá. A kutatásokról beszámoló cikkek címei is erről szólnak, hogy még játékban vagyunk. És most jön a második fázis, a mobilizációs feladat, azaz el kell vinni az embereket szavazni.

Valami nagy dobás várható-e a Híd részéről, hogy ez így legyen?

Dobni fogunk, de hogy az mekkora lesz, azt majd a választók eldöntik.

Mikor?

Lehetőség szerint a moratórium előtt.

Érsek Árpád bevált mint listavezető? Jó döntés volt őt az élre rakni?

Szerintem jól döntöttünk. Árpi azt a fajta szavazói réteget tudja megszólítani, amelyiket más a párton belül már nem. Láttuk, hogy külön problémát jelent a dél-nyugati régió, a Csallóköz, Mátyusföld, Komárom környékének a megszólítása, szerintem neki jó esélye van arra, hogy megfogja ezeket a választókat. Már csak azért is, mert a miniszteri működésének az eredményei leginkább a déli régióban kézzelfoghatóak. Hozzá köthetőek a sztrádaépítések, a vasúti fejlesztések.

Február 21-én lesz a Kuciak-gyilkosság második évfordulója. Ez érintheti valamennyire a pártot?

Biztos nem segít nekünk ez a szomorú évforduló. Jelképes helyen készül ez az interjú. Ebben a teremben ülésezett a Hídnak az országos tanácsa (OT), amelyik arról döntött a nagymácsédi tragédia után, hogy távozzunk vagy maradjunk a kormányban. Ami nagy fordulópont volt a négy éves cikluson belül is. Sokan azt gondolják, jó döntést hoztunk, hogy maradtunk. Én pedig azóta mondom, hogy nem jól határoztunk. De a kisebbségi érdekképviselet sorsa nem múlhat azon, hogy egy adott helyzetben milyen politikai döntést hoztunk.

Az előrehozott választásokat szorgalmazta 2018 márciusában?

Ez egy érdekes kérdés. Ennek eldöntése nem volt teljesen a mi irányításunk alatt. Mi csak a gyeplőt tudtuk volna bedobni a kormányban. Hogy előrehozott választások lettek volna-e, az a parlamenten múlott volna. Ha távozunk a kormányból, akkor az eszközeink arra, hogy befolyásolni tudjuk a történéseket, a nullával lettek volna egyenlőek. Úgy már nem lehetett volna kikényszeríteni a rendkívüli választásokat, lehetett volna Smer- SNS-Kotleba kormány is. Mint ahogy most látjuk, hogy ez a három párt gátlástalanul együtt szavaz a parlamentben. Szóval ez a veszély mindenképpen benne volt.

Ön azzal kampányol, hogy utal a 2018 márciusában a pártja OT-ján elfogadott határozat utolsó mondatára, - amellyel a Híd tulajdonképpen rábólintott a kormányban maradásra – és most azt mondja, “Harmadik mondatok nélkül”. Ez egyfajta kritika az akkori döntésre? És mi a garancia arra, hogy ilyen már nem történhet?

Nem véletlenül került ki ez a mondat az óriásplakátomra. Sokan kérdezték is, de ez nem kritika. Bugár Bélával együtt dolgozom már tíz éve, de az volt az érzésem, hogy a választóknak megingott a bizalma abban, mennyire lehet komolyan venni azt, amit mondunk. Az elmúlt négy évben

kialakult egy olyan imidzsem, hogy azt mondom, ami van, és azt teszem, amit mondok is. Ezért próbáltam a saját pofalemezemet összepattintani ezzel a mondattal, hogy az én személyem a garancia arra, hogy nem futunk bele további harmadik mondatokba.

Négy évvel ezelőtt nagy problémát okozott az, hogy úgy beszéltünk a Smerrel való viszonyunkról, hogy például nem megyünk a Smerrel a kormányba, csak ha muszáj. Ezért gondoltam kampányfőnökként is, hogy egyértelmű üzenetet kell küldeni, nem pedig méricskélni. Döntöttünk: nem megyünk. Ehhez fogom magamat tartani, erről is szól ez a billboardom.

Miről szól tulajdonképpen a harmadik mondat? És mi volt a baj: hogy volt egy ilyen része a párt döntésének vagy hogy aztán a Híd maradt a kormányban?

Arról szólt ez a mondat, hogy a Híd egy lehetőséget nyitva hagyó javaslatot hagyott jóvá az OT-n, amit a sajtónak egy jelentős része euforikusan értelmezett, amit később úgy fogalmazott meg, hogy de hiszen azt mondtátok, hogy elmentek a kormányból és aztán mégsem.

A hiba az volt, hogy nem léptünk ki a kormányból. Abban a társadalmi klímában egy nem egyértelmű állásponttal bent maradni a kormányban, ez kifilézett minket.

Sokan megértették a 2016-os lépésünket, hogy a választások után kormányra léptünk a Smerrel – amit akkor én is támogattam, az akkori viszonyok között. De a Kuciak-gyilkosság után a Hídnak olvashatatlanná vált az álláspontja.

Ez a helyzet jobban betett a pártnak mint a himnusztörvény?

Szerintem igen. Az is egy kellemetlen történet volt, örülök annak, hogy gyorsan sikerült rendezni. Azok, akik azt próbálták ebből kihozni, hogy a Híd egy kisebbségellenes párt, azok maguk is tudták, hogy hazudnak. Hogy hibáztunk, vagy hogy hogyan kellett volna erről kommunikálni, arról lehet beszélni. De az a vonal, hogy végre kiderült, hogy a Híd egy magyarellenes párt, ilyet csak egy őrült gondolhatott.

Pozíciójából adódóan rendszeresen jár roma közösségekbe. Mit lehet tapasztalni a köreikben? Mennyire motiváltak a választásokkal összefüggésben? És tartanak-e Marian Kotleba megerősödésétől?

Sok helyen fogadkoznak, hogy most el fognak menni választani, mert félnek Kotlebáéktól. Meglátjuk. Volt már olyan helyzet, hogy fogadkoztak, de a választási hajlandóságuk nem változott. Azt tudni kell, hogy a roma közösségek tagjainak töredéke jár csak szavazni, mindössze 10-15 százalékuk. Szerintem ez most magasabb lesz, meglátjuk, hogy mennyivel. Sokan várták tőlem, hogy ebben a kampányban most nagyban el kezdem vásárolni a roma szavazatokat, de inkább levágnám a bal kezemet – balkezes vagyok, ezért mondom így – mintsem hogy erre fanyalodjak. Megpróbálok partneri viszonyt építeni, és ha ennek szavazat a vége, annak örülök, de nem vagyok hajlandó a romákra fejőstehénként tekinteni, hogy elöl beteszi az ember a szénát, hátul meg kijön a szavazat.

Merre tereli a romákat a Kotlebától való félelmük?

Nagyon sok múlik azon, hogy kivel vannak kapcsolatban. Ki az, akit rendszeresen látnak. A közösségükben komoly támogatottsága van az OĽaNO-nak is, az előző kormánybiztos ebből a pártból jött, és még megvannak a saját kapcsolatai. Bízom benne, hogy a Hídnak is jut szavazat, és Andrej Kiskáéknak is van néhány regionális aktivistája, akik miatt támogatásra tarthatnak számot. Általánosságban meg az a helyzet, hogy a romák körében kevésbé működnek az országos témák, inkább a helyi történéseknek van visszhangja. De most azért bekúszik Kotlebáék erősödése, ami egy teszt is lehet, hogy ez mit okoz a közegükben.

Ha már roma téma, nem kerülhetjük meg a dunaszerdahelyi vonatkozást sem. A karcsai úti, korántsem rózsás integráció helyzete összefügghet azzal, hogy önnek nem felhőtlen a viszonya a szegregátum vezetőjével, Ravasz Dzsézivel?

Szerintem az ottani állapotok inkább azzal függnek össze, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Szerdahelyi vagyok, de kevés alkalom van, amikor a városháza kíváncsi arra, mit gondolok erről a kérdésről. Biztos az is benne lehet, hogy emberi viszonyok terhelik ezt az egészet. De ha folytathatom a munkámat, akkor még futnék ezzel egy kört, mert van néhány kérdés, ami rövid távon is biztosan tudna segíteni…

Mikor foglalkozott ezzel a helyzettel utoljára?

Talán másfél-két éve, de nem úgy tűnt, hogy az elképzeléseink közelebb kerültek volna egymáshoz. Ravasz Dzsézivel két hete is láttuk egymást, de azért lehetne konstruktívabb is a viszonyunk. És ha kézbe vehetném az ügyüket, akkor az első kérdés, amit rendeznék, az a polgárőrség megszervezése lenne, aszerint a minta szerint, ahogy az mondjuk Jókán is működik. Egyik napról a másikra pozitív változást érhetnénk el.

Miért nem történt szinte semmi az elmúlt években?

Ehhez ismerni kell a kormánybiztosi hivatal lehetőségeit. Mindent az önkormányzatoknak kell végrehajtaniuk, mi tulajdonképpen támogatói hálózatként működünk. Különböző "termékeket" ajánlunk fel az érintett településeknek, amiket ők aztán átültetnek a gyakorlatba. Terepmunka, közösségi központok, asszisztensek, egészségügyi segítők, polgárőrök, iskola építés, satöbbi. Ezekben az a közös, hogy mi tanácsokat adunk, forrásokat tudunk ehhez hozzárendelni, de a végrehajtás az adott településre hárul. Sokszor szembesülünk azzal, hogy ha a település passzív, vagy más a véleménye a tennivalókkal kapcsolatban, akkor nem lehet együttműködésről beszélni. Nem lehet senkit sem kötelezni arra, hogy csináljanak valamit. Ez a települések jogköre.

Pár nappal a választások előtt szakpolitkáról csupán ennyi kitérő férhet bele. Ha neadjisten egyik magyar párt sem jut be a parlamentbe, kezdődhet elölről az összefogásosdi?

Az egyetlen releváns kérdés jelenleg az, hogy be kell jutni a törvényhozásba.

Azért biztos vagyok abban, hogy foglalkozott a gondolattal, ha mégsem sikerülne ez, akkor mi történik. Van-e olyan helyzet, hogy az ember azt mondja, ok, kezdjük elölről az egyeztetést?

A Híd kampányfőnökeként őszintén semmi mással nem foglalkozom, és fékezem is a kollégáimat, hogy ők se tegyenek mást, csak azon legyünk, hogy bejussunk a parlamentbe. Ez az alfája és omegája az egésznek, hogy legyen magyar képviselet. Kicsit olyan érzésem van, mint az amerikai fociban, hogy amikor repül a labda, és az elkapó nem azt nézi, hogy az merre száll éppen, hanem azt, hogy amikor majd elkapja, akkor merre fog futni később. Ilyenkor a legtöbb esetben eldobják a labdát. Én azt – képletesen szólva - nem fogom elhajítani.

Ez lehet a válasza arra is, hogy ha azt mondom, ha sem a Smerrel, sem az OLaNO-val, akkor nem lehet kormányképes a Híd.

Az én meglátásom meg az, hogy kormányon leszünk, ha bejutunk. Emlékezetes számomra, hogy négy éve, a választások másnapján készülődtem egy rádiófelvételre, és

a reggeli asztalnál találkoztam Bugárral, aki azzal indított, hogy: nézd meg, mit választottak össze nekünk az emberek, ebből kell valamit kihozni. Ilyen lesz a helyzet március 1-én is, de a fontos az lesz, hogy ott legyünk.

Lehet, hogy ez az, amit a választók lebecsülnek. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy van magyar képviselet a parlamentben. Kívánom, hogy ne saját bőrükön érezzék meg az emberek, hogy mi történik akkor, ha nem lenne magyar párt a törvényhozásban. Bízom abban, hogy ezt az emberek megértik, hogy a pártok minden hibája ellenére el kell menni szavazni.

Érzékel valamiféle rendszerváltási igényt? Mint amilyen 1998-ban, a mečiarizmus lezárásaként történt? Van párhuzam azzal az időszakkal?

Részben igen. Igény mutatkozik a változásra és ezt mi sem mutatja jobban, hogy a legnagyobb kormánypárt a változás kifejezéssel kampányol. Mindenki érzi ezt. A másik oldalon meg nem teljes irányváltásra van szükség, hanem egy komolyabb korrekcióra. Fontos, hogy a változás iránti lelkesedés találkozzon a politikai tapasztalattal, amivel mi rendelkezünk. Jó dolog kombinálni a kompetenciát a lendülettel.

Ez a lendület mondjuk a PS/Spolu-nak is a sajátja, akikkel kapcsolatban – tapasztalt rókákként – akár még gesztust is gyakorolhattak volna. Például most, hogy a parlamentben éjszakázva tiltakoztak Beblavýék a választási korrupciónak nevezett smeres agymenés ellen, nem merült fel önökben, hogy reggelit vigyenek be a pizsamás ellenzékieknek?

Nekem a lendület szóról nem a PS/Spolu jut eszembe, hanem a Híd fiatalabb generációja. Bár a nevezett szlovák pártban egynémelyik tagjával jó viszonyom van, de amikor a legutóbb felkínáltam nekik egy szakpolitikai koordináció lehetőségét, akkor arrogáns elutasításba ütköztem, amin meg is lepődtem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a választások után a partnerségek kiépítése könnyebb lehet és mindenkinek egy kicsit kisebb lesz a mellénye.

Sütivel és teával tehát nem akartak kedveskedni nekik a parlamentben?

Nem vagyok parlamenti képviselő, nem tudok bemenni az ülésterembe.

Három éve készítettünk önnel interjút. Akkor említette, hogy elkezdett romául tanulni. Mennyire haladt ezzel az üggyel?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerült. Jobban értek, mint korábban, de megszólalni nem tudok. Sokkal több volt a munka, mint amire számítottam, persze a siker is több volt, de a roma nyelvtudásom nincsen közöttük.

De az megvan, hogyan hangzik a köszönöm szépen?

Palikerav tumenge.

-Sidó Árpád-