Megosztás
Gaál Attila kadet szabadfogású válogatott edző két fiatal növendéke, Gaál András és Kovács Ferenc Dániel rajonganak a birkózásért. Imádnak versenyezni, becsületesen járnak edzésekre, tavaly pedig eddigi legsikeresebb évüket zárták.
Gaál Attila legfiatalabb tanítványai közé tartoztok, mégis rengeteg versenyen voltatok már, és rendre szép eredményekkel tértek haza. Mikor és hogyan kerültetek kapcsolatba a birkózással?
András: Egészen kiskoromban kezdtem a birkózást, idén már tíz éve. Mivel az apukám edző, és a testvérem is birkózik, ezért én is mindenképp ki akartam próbálni, és már az elején nagyon megtetszett.
Dániel: Engem először karateedzésre vitt az apukám, de az annyira nem tetszett meg. Akkor úgy döntöttünk, hogy kipróbálom a birkózást is, és végül itt ragadtam. Már hat és fél éve, hogy rendszeresen járok edzésekre.
Kovács Ferenc Dániel
Azóta pedig számos versenyen megfordultatok már. Szívesen versenyeztek?
A: Szeretek versenyekre járni, főleg a tapasztalatszerzés szempontjából, mert az mégis csak más, mint amikor edzésre jövök. Szerepeltem nagyobb versenyeken is, voltam Európba-bajnokságon, szlovák bajnokságon és nemzetközi versenyeken is. A legjobb eredményem eddig a szlovák bajnoki cím, valamint annak is nagyon örülök, hogy sikerült kijutnom az Európba-bajnokságra, és a nemzetközi versenyeken is helyt tudtam állni.
D: Én is szeretek versenyekre járni, szerintem ez nagyon fontos egy sportolónak. A legjobb helyezéseimet a szlovák bajnokságokon szereztem, de jártam már nemzetközi versenyeken is.
Remek tapasztalatszerzési lehetőség, és ha még sikerül nyernem is, az egy óriási plusz. Ez az, ami mégjobban motivál a továbbiakban.
Úgy hallottam, hogy tavaly különösen sikeres évet zártatok.
A: Tavaly kétszer is szlovák bajnok lettem, és így kijutottam az Európa-bajnokságra, úgyhogy mondhatjuk, hogy tényleg sikeres volt.
D: Nekem is kétszer sikerült szlovák bajnokságot nyernem tavaly, az idősebb kategóriában pedig egyszer a második helyet csíptem el.
Ilyen sikerek ellenére is meglepődtetek, amikor megtudtátok, hogy Dunaszerdahely év sportolójának választottak benneteket, vagy azért titkon számítottatok az elismerésre?
A: Az eredmények alapján bíztam benne, és nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy engem is díjaznak.
D: Nekem nagy meglepetés volt, ez volt az első nagyobb kitüntetésem, úgyhogy nagyon boldog voltam.
Hogy néznek ki az edzéseitek?
D: Az edzések elején bemelegítünk, gimnasztikai gyakorlatokat végzünk, kocogunk, majd jöhet a birkózás. Hetente négyszer járok edzésre délutánonként.
A: Az edzéseket gyakran más sportokkal kezdjük, például focizunk, futunk. Az edzés általában két és fél órát tart. Néha nem könnyű bízni szusszal, de ahhoz, hogy kondink legyen, rendszeresen edzeni kell. Nekem hetente hét edzésem van, háromszor reggel, négyszer pedig délután. Versenyek előtt mindig többet és keményebben edzünk. Legutóbb Spanyolországban voltunk edzőtáborban, ami nagyon hasznos volt, sok új dolgot tanultunk.
Nem nehéz a gyakori edzéseket összeegyeztetni a sulival?
A: Szerencsére nem voltak még emiatt problémáim. A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Középiskolába járok, ahol támogatnak bennünket, sportolókat.
D: Én a nyolcosztályos Vámbéry Ármin Gimnázium tanulója vagyok. Szerencsére nekem sem okozott még problémát a birkózás és az iskola összeegyeztetése, mindkettőre jut elég időm, és egyik sem megy a másik rovására.
És hogyan képzelitek el a jövőt?
A: Az a célom, hogy a nagyobb versenyeken is minél jobb eredményeket érjek el, és szeretnék továbbra is edzésekre járni, mert mindig nagyon jó hangulatban telik, jó kedvvel jövünk, és akkor jobban is tudunk teljesíteni.
D: Minél tovább szeretném folytatni a birkózást, most még belegondolni sem tudok, hogy valaha abbahagyjam. Mindig alig várom, hogy jöhessek edzésekre.
Kapcsolódó cikkek:
„Nem elég a szőnyeg szélén állni, ott kell lenni a tanítványok közt”
„Mindig a legjobbat szeretném kihozni magamból, igyekszem egyre jobb és jobb lenni”
„Itt nem elég csak az erőre és a gyorsaságra koncentrálni”
(Farkas Linda)