“Sátor mondja Horváthnak, hogy nagyfejű” - A halálát sejtő maffiózó, tehetetlen strómanok, és az öngyilkos Lučanský

A bazini Specializált Büntetőbíróságon zajló eljárás tárgyát öt gyilkosság, és egy nagy értékre elkövetett lopás képezi. Az április 14-i és 15-i tárgyalási napokon a károsultak és más, epizódszerepeket játszó tanúk kihallgatása került terítékre.

Április 14-én, szerdán elsőként Sátor Lajos lánya ült a tanúk padjára.

Sátor utolsó éveiben majdnem minden második hétvégén találkozott idősebb gyerekeivel – lányával és fiával. Őket többnyire Nagy Zsolt szállította apjukhoz, és az ilyen autózások alkalmával nem láthatták, hova mennek pontosan, többnyire lebukva kellett utazniuk Nagy kocsijában.

Amikor a kihallgatást vezető ügyész arról kérdezte a tanút, beszélt-e apja arról, hogy véget vet a bújkálásnak, a nő igennel felelt és így válaszolt:

“2010-ben, már szeptember-októberttől beszélt arról, készül arra, hogy jelentkezik a rendőrségen. És hogy december végén, vagy az ünnepek között elengedik őt. Elintézi az egészet, és hazajön. Örült neki, és azt mondta, nem kell félnem, ha jelentkezik a rendőrsége, és ezért meglátom őt a tévében.”

A család rendszeresen, télen-nyáron járt kirándulni, mintha nem is lett volna érvényben nemzetközi elfogatóparancs az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság megrendelője ellen. Olaszországban lakókocsival is voltak, és 2010 december elején szintén lakókocsival mentek volna síelni Ausztriába. Az indulás egy pénteki napra volt tervezve, a gyerekek összecsomagolva várták aznap Nagy Zsoltot, de hiába várakoztak, senki nem ment értük. Egy nappal korábban, amikor Sátor Lajos a lakókocsi gázpalackjait ment feltölteni Horváth Lehelhez, a csótfai férfi Kádár Krisztiánnal meggyilkolta őt.

Sátor Lajos lánya többször volt apjával együtt a vádlott csótfai birtokán. Az ilyen látogatások alkalmával sosem hallotta, milyen témákat vitat meg a két férfi, de az egyértelmű volt számára, hogy apja és Horváth Lehel nem ápoltak kimondottan baráti viszonyt. A tanú beszélt arról is, hogy apja nem egyszer “pszichopatának” nevezte Horváth Lehelt.

Sátor havi szinten, egy fix összeggel támogatta gyerekeit, akiknek a pénzt mindig Nagy Zsolt juttatta el. Miután a maffiafőnök 2010 decemberében meghalt, Nagy tovább hordta a fiataloknak a havi “tartásdíjat”, de csak 2011 tavaszán árulta el nekik, hogy a pénz már nem az apjuktól, hanem tőle származik, mivel Sátor a 2010-es év végén nyomtalanul eltűnt.

“A halála után, 2011 és 2012 körül aztán elvettek tőlünk mindent”

– idézte fel a tanú azt, hogy elsősorban Nagy Zsolt és Sátor utolsó élettársa, a Csörgő Judit megfosztották őket az ingatlanoktól és a vagyontól, amelyeket apjuk hagyott hátra.

A kihallgatás végeztével Horváth Lehel szükségesnek érezte, hogy kifejtse véleményét az egyik elhangzott állítással kapcsolatban. A bíróságon egyébként szlovákul kommunikáló vádlott ekkor magyar nyelvre váltott.

“Arra, hogy az apja engem pszichopatának nevez, létezik magyarul egy közmondás: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Ehhez már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy Sátor még a saját fiának a nagyanyját is meggyilkolta”

– reagált Horváth.

A titkokat rejtő notesz

Az április 14-i tárgyalási napra Sátor Lajos lányán kívül a 2006-ban brutálisan meggyilkolt Reisz Andor élettársait is beidézte a bíróság. Reisz akkoriban Sátor Lajos egyik legfontosabb emberének számított, a bűnszervezet legjövedelmezőbb gazdasági csalásainak értelmi szerzője volt, és Horváth Lehelnél, Csótfán végezték ki őt.

Reisz halála előtt “ingázó” életet élt két élettársa között. A bíróságra beidézett két nőt már a 2018 májusától 2019 márciusági tartó csallóközi maffiaperen is kihallgatták, így ezúttal már nem sok újdonság hangzott el tőlük.

Balról: Reisz Andor, Sátor Lajos és Horváth Lehel a bűnszervezet 2004-es "évzáró" ünnepségén

A meggyilkolt férfi egyik akkori élettársa elmondta: Reisz eltűnése előtt azt tervezte, hogy családjával legalább fél évre Thaiföldre utazik – azonban arra nem utalt, hogy ezt azért tervezné, mert itthon valamilyen veszély leselkedne rá.

Szó esett arról, hogy a bűnszervezet tagjai Reisz halála után “széthordták” a férfi után maradt értékeket: volt, aki a BMW-jét, más a motorkerékpárját és annak tartozékait tulajdonította el.

A vagyontárgyakon kívül azonban volt még egy lényeges dolog, amit elnyelt a föld.

“Andornak volt egy notesze, amiben mindent feljegyzett. Minden bevételt, minden kiadást, nevekkel, számokkal együtt. A noteszt egy aktatáskában tartotta, és nem gondoltam, hogy az fontos lehet. A táskát akkoriban Nagy Zsoltnak adtam”

– ismertette Reisz egyik akkori élettársa, hogyan tűnt el a notesz, ami ha még ma is létezne, valószínűleg sok bűnöző és üzletember számára okozna álmatlan éjszakákat.

Könnyek és búcsú

Reisz Andor másik akkori élettársának vallomástétele nehézkesen indult. A kihallgatott nőt hallhatóan megviselte, hogy meg kell jelennie a bíróságon, és amikor a Reisszel való utolsó találkozásáról kérdezték őt, könnybe lábadt a szeme, és nem tudott válaszolni. A bírósági szenátus türelmes volt vele, és egy percnyi csend után felidézte a napot, amikor utoljára látta a férfit.

Reisz Andor 2003-ban (Forrás: Paraméter)

A nő elmondta, hogyan búcsúztak el egymástól Reisszel, és kiderült az is, hogy a férfi mintha számított volna arra, hogy valami történhet vele. Legalábbis erről tanúskodnak utolsó szavai.

“Olyan dolgokról beszélt, hogy kiben kell bíznom, ha történik vele valami. Kinek tartozik, és ki tartozik neki, és ha valaki jelentkezik azzal, hogy ő tartozik neki, akkor ne higyjek el semmit, és ne adjak semmit senkinek”

– hangzott el kettőjük között. Furcsa volt ez a nő számára, mivel ilyen ügyekről általában nem beszéltek egymással, de Reisz azt mondta neki, fontos, hogy erről is tudjon.

“Amikor elindult, az ajtóban még megölelt, és azt mondta, ne felejtsem el, mennyire szeret”

– állt Reisz Andor élettársának vallomásában.

Ha nem követ el öngyilkosságot, Lučanský is megjelent volna

A bíróságon felolvasásra került Milan Lučanský egykori országos rendőrfőkapitány kihallgatási jegyzőkönyve is. Miután korrupciógyanú merült fel vele szemben, Lučanský tavaly év végén került vizsgálati fogságba, ahol öngyilkosságot követett el. Előtte azonban még kihallgatták őt a rendőrök a hírhedt, 2010-es találkozó kapcsán, mely során Lučanský az ÚBOK (Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal) közép-szlovákiai részlegének vezetőjeként Sátor Lajossal tárgyalt a magyarországi Komáromban.

Milan Lučanský egykori országos rendőrfőkapitány a besztercebányai börtön tárgyalóterme előtt 2019. január 10-én

A rendőrrel akkoriban Kádár Krisztián vette fel a kapcsolatot, ő volt a Sátorral történő találkozó közvetítője. Lučanský korábban úgy vallott, hogy Észak-Komáromban találkozott volna Sátorral, ám Kádár az utolsó pillanatban közölte vele, hogy csak Magyarországon hajlandóak megejteni a találkát.

“A cél nem az intézkedés volt, hanem az, hogy kiderítsük, Sátor életben van-e, hogyan néz ki, és kikkel tartja a kapcsolatot”

– tanúskodott korábban Lučanský. Végül egy csárdában találkozott Sátorral, akivel közölte: vele nem lehet alkut kötni, mert a gyanú szerint őt a bűncselekmények – többek között a ‘99-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság – megrendelőjeként tartják számon. Tehát biztosan vizsgálati fogságba kerülne, ha elfognák.

“Később Kádár egy rövid időre távozott az asztaltól, és akkor Sátor azt mondta, hajlandó feladni magát, mert nemsokára a sajátjai végeznek vele, és közben arra a helyre mutatott, ahol Kádár ült”

– vallotta Lučanský a rendőrségen. Elmondása szerint ezután Sátor adott neki egy e-mail címet, ám később hiába írt erre a rendőr, választ már nem kapott.

Közben jöttek a parlamenti választások, melyek után Jaroslav Spišiak lett az országos főkapitány. Ő nem értett egyet azzal, hogy Lučanský Sátorral egyezkedett, és előbbinek távoznia kellett az ÚBOK-tól.

Milan Lučanský nyilatkozata 2019. január 10-én, miután tanúként hallgatták ki a csallóközi maffiaper besztercebányai tárgyalásán:

A vádlott, Horváth Lehel kendőzetlenül reagált a felolvasott vallomásra.

“Ma már tudom, hogy Lučanský a hatóságokon belül működő szervezett bűnözői csoporthoz tartozott. A Sátorral való találkozóért pénzt kapott, és ennek az volt a célja, hogy elintézze Sátornak a tízes gyilkosságot. (…) A legnagyobb kaliberű bűnöző volt, egy olyan rendőr, aki tudta, mit-hogyan kell elintézni, és az ilyen rendőrök tették lehetővé, hogy a Sátor-féle bűnözők büntetlenül gyilkolhassanak”

– véleményezte Horváth Lučanský személyét.

Tehetetlen áldozatok

A büntetőper április 15-i tárgyalási napján a 2007-ben Csótfán meggyilkolt “fehér lovak” családtagjai, illetve ismerősei jelentek meg tanúként.

Az áldozatok, D. János és L. Gellért alkoholproblémákkal küzdő, egyszerű emberek voltak. Némi pénzért cserébe vállalták, hogy a nevükre céget alapítson a maffia, majd a bűnszervezet L. Gellért cégének nevében ÁFA-csalásokat hajtott végre, D. János neve alatt pedig egy illegális cigarettagyárat üzemeltettek. Amikor a cégvezetőket a bűnügyek kapcsán keresni kezdték a rendőrök, mindkettőjüket meggyilkolták. A vádlott, Horváth Lehel nem vett részt az emberölésben, de csótfai birtokán – Sátor Lajos utasítására – ő földelte el a sértetteket.

“Apu ittas állapotban volt, és eljött hozzám elbúcsúzni. Azt mondta, lehet, hogy utoljára látom őt, és nagyon szeret. Sírt. (…) Annyit mondtam neki, hogy ne csináljon semmi hülyeséget”

– idézte fel L. Gellért egyik gyermeke az apjával történő utolsó találkozást. A férfi búcsúját nem vette komolyan, mert nem ez volt az első alkalom, hogy édesapjának ilyen gondolatai voltak. Azonban ezúttal valóban akkor látta őt utoljára.

A család nem tudott arról, hogy L. Gellért cégvezető lett volna, sőt, elmondásuk szerint hajléktalanként élt, mindig csak meghúzta magát valahol.

A másik áldozat, az érsekújvári D. János közeli ismerősét a bíróság – Lučanskýhoz hasonlóan – nem tudta kihallgatni, mert a férfi a közelmúltban elhunyt. Kihallgatási jegyzőkönyvét mindenesetre felolvasták, és a vallomás lényegében ugyanazt tartalmazta, amit a férfi még a korábbi csallóközi maffiaper során, 2018-ban elmondott a besztercebányai bíróságon.

Április 15-én kihallgatták azt a nagyfödémesi (Galántai járás) férfit is, aki közvetítőként szerepet játszott abban, hogy D. János cégvezető legyen. A tanú azonban azt mondta, ő csak azt gondolta, hogy D. Jánost sima munkásként fogják alkalmazni. Ugyanakkor csütörtökön tanúvallomást tett az a férfi is, aki lényeges szerepet játszott D. János “felhajtásában".

“2006-ban vagy 2007-ben Kádár Krisztián és Zakál Ferenc azt kérdezte tőlem, nem tudnék-e embert szerezni egy legális cigarettagyárba”

– vallotta S. Lajos, aki végül az előbb említett tanún keresztül jutott el D. Jánoshoz. A céget végül az alkoholista és munkanélküli férfi nevére írták, és havi 50 ezer koronás juttatást ígértek neki. S. Lajos kétszer vagy háromszor vitt is pénzt a férfi számára Nagyfödémesre, de nem tudja, hogy az összegekből mennyi pénz jutott el végül az érsekújvári D. Jánoshoz.

A bűnszervezet illegális, dióspatonyi cigarettagyárát a hatóságok végül leleplezték, és ez lett D. János veszte. Azt mondták neki, hogy Csehországba kell mennie dolgozni, de valójában Csótfára vitték, ahol Sátor Lajos utasítására Nagy Zsolt meggyilkolta, majd Horváth Lehel egy markológéppel elásta őt.

A büntetőper április 26-án további tanúk kihallgatásával folytatódik.

(db)