A végén számol el az ember - interjú Menyhárt Józseffel

Megdöbbenne, ha kiderülne, Zsuzsová valamelyik párttársával is váltott üzeneteket, a szlovák sajtóbeli szűzbeszédétől pedig nem tart jobban, mint amikor pártelnökké választották. Tudja, mikor jönne el a világvége, de ehhez nincs köze annak, hogy a násztáncát az MKP kongresszusán elropó Matovičcsal is elképzelhető egy választási koalíció. Hisz a magyar összefogásban, és jobb kondícióban érzi magát Bugár Bélánál, azonban látja, vétkesek közt cinkos, aki mismásol.

A végén számol el az ember - interjú Menyhárt Józseffel
Menyhárt József (Fotók: Barak Dávid)

A március 16-i államfőválasztás alkalmából az MKP elnökjelöltjével, Menyhárt Józseffel beszélgettünk.

Nem tudtuk nem észrevenni, hogy mostanában kastélyból kastélyba jár. A minap még a serkei kastélyromnál készült videót posztolt a Facebookon, most pedig a várkonyi kastélyt ajánlotta találkozónk színhelyéül, itt beszélgetünk. Élvezi a kampányt?

Amikor az ember kampányútra indul, az első napok a ráhangolódásról, az akklimatizálódásról szólnak. Autóból ki, autóba be. Ha ránézünk a térképre, látjuk, Nyugattól Keletig több mint 500 kilométeres a táv, ahol meg akarunk fordulni és most Gömörben tartunk.

Fárasztó ez a dolog, ugyanakkor élvezetes is: az emberekkel találkozni, beszélgetni, belecsöppenni az emberek mindennapjába. Nem csak közéleti személyekkel, hanem egyszerű felvidéki emberekkel is találkozunk, de szlovákokkal is. Ilyenkor megkérdezik a víziónkat, meg hogy miért van két magyar jelölt. A legélvezetesebb része, hogy kapunk egy hiteles képet a régióink helyzetéről. Ami meg a kastélyokat illeti, Gömörben elég sok a rozoga állapotban lévő váracska, amelyeknek a megmentésére forrásokat kellene keresni. 

A kampány önáló életet él, és azzal párhuzamosan meg zajlanak a hazai események. Főként a tavalyi esztendő legmeghatározóbb történése - a nagymácsédi Kuciak-gyilkosság - révén szinte mindenkiről minden kiderült már. Legalábbis azt hisszük. Mit szólna, ha azt állítanánk, hogy az ön által vezetett párt elnökségében akad valaki, aki levelezgetett Alena Zsuzsovával

Megdöbbenék. És mindenképpen számonkérném, hogyan és miként történtek a dolgok, ha egyáltalán volt ilyen. Leszögezem, nem tudok erről, de kizárni semmit sem lehet. Az az eseménysor, a sajnálatos tragédia, ami összefonódik a maffiával és a kormány tevékenységével, meghatározta Szlovákia újkori történelmét. Úgy mentek ki az emberek az utcára, mint a rendszerváltozás napjaiban. És annak ellenére, hogy ezek az események megtörténtek, és aminek következményeként a kormányfő és a belügyminiszter visszaléptek, mégsem történt meg az igazi számonkérés. Mismásolás van.

Azok, akik ha nem is érintettek az ügyben, de egyben tartják ezt a kormányt, ugyanolyen vétkesek. Mert ne csak a Kuciak-gyilkosságról beszéljünk! Ez a kormány több sebből vérzik. Annyi botránya volt, például a házelnök plágiumbotránya, mégsem rengetik meg a falakat. Egyetemi tanárként mondom, ha jön egy diák és leteszi a dolgozatát, és ha a plágium legcsekélyebb gyanúja is felmerül, akkor nem kapja meg a fokozatot. Történt ilyen Schmitt Pál esetében is és a magyar államfő lemondott, és...

Abban az esetben, ha ön kormánykoalíciós partner lenne, mit tenne? 

Bizonyosan borítanám az asztalt, de...

Emiatt felrúgná a koalíciót?

Nem emiatt. A Kuciak-gyilkosság elindított egy olyan folyamatot, hogy napi szinten ott vannak a botrányok. Az oktatási tárca például fantomcégeknek utal ki forrásokat, a plágiumbotrányt meg már említettem. Annyi ilyen ügy van, ami miatt vállalhatatlanná vált ez a kabinet. Én megtenném azt, amit ők, a vegyes párt politikusai nem tettek meg.

Itt már nem kell védeni a mundér becsületét, egyértelmű, hogy a király meztelen. 

A napokban olyan értelemben nyilatkozott a magyar közszolgálati rádiónak, mintha nem szűnt volna meg a feszültség az itteni magyarok és a szlovákok között. Abban az interjúban nem fejtette ki, de általánosságban a gondok szőnyeg alá söpréséről tett említést. Mire gondolt az idézett eszmefuttatásában?

Ha Zsák Malina Hedvig ügyét nézzük, bár magyar az igazságügyminiszter, mégis Magyarországon kellett lezárni az ügyét, tehát áttoltuk a problémát egy másik országba. Továbbá a dunaszerdahelyi szurkolóverés, a kettős állampolgárság ügye, ezek olyan ikonikus ügyek, amelyek számunkra fontosak. Továbbá ha csak abból indulok ki, hogy a kulturális szintű autonómiatörekvéseket most megoldottnak véljük egy 4 millió eurós összeg miatt, akkor hogy is mondjam csak, alul határoztuk meg azt a szintet, amit el akarunk érni. Ezek az ügyek változatlanul megvannak, és elő fognak jönni, mert az embereket érdekli, a fórumokon rákérdeznek, hogy mit teszünk a megoldásukért. Úgy gondolom, most ezekről nem beszélünk, de a háttérben ott vannak, és bármikor előhúzhatóak. Ezt nem feszültségkeltés miatt mondom, hiszen nem jó az, ha két nemzet acsarkodik, és mi ráadásul a két térfél között vagyunk, mindkettőhöz kapcsolódunk: az egyikhez országilag, mert itt élünk, a másikhoz nemzetileg, nyelvileg és kultúrában gondoljuk magunkat oda tartozónak. 

De az tagadhatatlan, hogy a korábban mindent meghatározó szlovák-magyar feszültség mára csak nyomokban maradt itt velünk.

Mit veszünk nyomoknak? Azt, hogy Nagyszarvára megérkezik a miniszterelnök, és azt mondja, márpedig itt szlovák iskola vagy osztály kell hogy legyen?! És ezt követően az önkormányzat lépéskényszerbe kerül, hogy most mit is tegyen egy kormányfői indítvánnyal szemben.

Vagy amikor kétnyelvű táblát fotóznak le és abból Facebook-esemény kerekedik, nem hiszem, hogy ezek az ügyek ne lennének zavaróak.

Ha  a bacsfai "incidensre" céloz, az inkább vicces volt, mert Peter Pellegrini a bejegyzését két órán belül törölte a Facebookról...

De a nagyszarvai üggyel nem álltak le. Ha arra gondolunk, hogy ennek kapcsán decemberben törvényt is módosítottak, aminek köszönhetően eljuthatunk oda, hogy ha az érintett falvak nem egyeznek meg, akkor kerületi szintre viszik a helyi oktatásügyi döntést.

Mert vannak olyan települések, ahol a magyarság egy tömbben él, és azon igyekeznek, hogy ne induljon meg a nagyfokú kolonizáció, ami a közeli Vörösmajorban már megtörtént. Ott már hatezer ember él, és úgy tervezték meg a települést, hogy nincs ott se iskola, se postai épület. Ilyen ügyekre gondolok, amikor azt mondom, megvan a feszültség.

A már említett rádióinterjúban arról is szó esik, hogy a kampány arra is jó, hogy a közösségünk üzenete eljusson a többségi nemzethez. Milyen üzenetekről van szó? 

A kampányviták során el lehet mondani, hogy ennek a térségnek a járásai, ahol magyarok élnek, gazdaságilag leszakadóban vannak. Ezt nem kell nagyon bizonygatni, a Baross Gábor Terv kidolgozásakor felmértük. Sem munkalehetőség kapcsán, sem fejlettség tekintetében nem beszélhetünk sikertörténetről.

Amikor az ember szórólapozáskor bekopogtat a polgárokhoz, számos esetben mondták, csak mi, felnőttek vagyunk otthon, a fiatalok külföldre mentek munka után.

Így hiába próbálunk óvodákat felújítani, ezek a kezdeményezések csak akkor érnek be, ha a fiatalok otthon maradnak. Azt az üzenetet el kell mondani, hogy nem vagyunk másodrendű polgárok ebben az országban, viszont azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta ezt a térséget folyamatosan elhanyagolták. Ipartelepítés, tudatos fejlesztés kell ennek a régiónak, ez lenne a megoldás. 

Ez a fő üzenet, amit a szlovákok felé szán?

Az üzenetnek több rétege van. Akkor lehetünk erős közösség, ha gazdasági lábazaton állunk. Itt adózunk, ezért mindenkinek meg kell értenie, nem akarunk többet annál, csak ami jár. És nem elégszünk meg azzal, ami jut. És ezt elmondjuk kultúra és nyelvmegtartás kapcsán. Az üzenetben benne van az is, hogy ha az előbb említett Kisebbségi Kulturális Alapot nézzük, az nem normális, hogy egy majdnem félmilliós közösségnek 4 millió euró jár kultúrája megtartására.

Jó a kezdeményezés, csak az összeg alacsony. Ha azt összevetjük az anyaországból érkező pénzekkel, akkor látjuk, hogy annak már csak az ÁFA-értéke is magasabb, mint amit Szlovákia nekünk jutatt. De benne van az iskoláink kérdésköre is. Kisebbségi oktatásügyben pozitív diszkriminációra van szüksége a magyar közösségnek.

Ilyen elképzeléseket csak a szlovák pártokkal együttműködve lehetne keresztülvinni. Az MKP lehetséges politikai partnereivel már egyeztettek például erről a kérdésről? Igor Matovičra gondolok elsősorban, aki járt a párt szeptemberi kongresszusán és eljárta násztáncát. Ez alapján ők állnak az MKP-hez a legközelebb.

Ha kultúrával kötjük össze a kérdést és Matovič tömörülésével, akkor erre azt mondom, hogy a nevezett politikus párttársa, a nagyszombati megyefőnök, Jozef Viskupič, illetve az ott működő jobboldali koalíció sikeresen működött közre velünk a dunaszerdahelyi kőszínház ügyében. Március végéig van kiírva egy pályázat, hogy egy kisebbségi színház kerülhessen Szerdahelyre, aminek működését a megye állja. Tehát úgy gondolom, hogy ők nem zárkóznak el ilyen lehetőségektől.

Ha az iskolákról beszélünk, és azok megtartásáról, azt már országos szinten kell kezelni, azonban a részükről a nyitottság megvan. 

Ami meg a násztáncot illeti, ez egy érdekes kifejezés. Matovič itt volt a kongresszusunkon, mondott is dolgokat, de hát az együttműködés közöttünk nem akkor kezdődött. Összefoglalva a fő üzeneteket, aki a déli régiót végigjárja, szembesül az emberek gondjaival, a munkalehetőség, a kultúra megélése és az oktatási rendszerünk megtartása, ezek napi szintű gondokat okoznak bizonyos térségekben, amiről majd szót kell ejteni.

Akkor majd lesz miről beszélni a szlovák médiumok által szervezett beszélgetőműsorokban. Körvonalazódik az első meghívása a közszolgálati csatornákhoz? 

Kezd alakulni ez az egész. Érdeklődnek az illetékesek, és időpontokat egyeztetünk.

Tulajdonképpen ez lesz majd a szűzbeszéde a szlovák sajtóban.

Így van.

Nem izgul?

Úgy gondolom, hogy ez egy kihívás, amire fel kell készülni. Amikor belevágtunk ebbe az egészbe, tudtuk, hogy munkaigényes folyamat lesz. Nem izgulok jobban, mint amikor pártelnökké választottak. Az ember feladatokat teljesít. És nincs megállás, mert aztán az elnökválasztás után ráfordulunk az európai parlamenti választások kampányára, ahol a listánkon Csáky Pál mögött Berényi József foglal helyet.

Ha a párt két mandátumhoz jutna az EP-választásokon, a megyei alelnök Berényi nem hiányozna Nagyszombatból a pártnak?

Berényi nagyon jó munkát végez a megyén, ezért bizonyosan hiányozna onnét. De erős frakcióval rendelkezünk, kialakulna, ki vinné az ő munkáját. 

A közösségi oldalán láthattuk, hogy Mikuláš Dzurinda a minap látogatást tett az MKP-ban. Mi szél hozta az exkormányfőt a pártjába? Tanácsokat osztogatott?

A Brüsszelben tevékenykedő Dzurinda meglátogatott bennünket egy rövid egyeztetés, egy informális találkozó erejéig és szót ejtettünk a közelgő EP-választásokkal kapcsolatban. 

Ha már Európai Parlament, akkor adódik a kérdés: Nem tartja kicsinyesnek Csáky Pál azon húzását, hogy egyedüli magyarként nem szavazta meg a hidas Nagy József által kidolgozott kisebbségvédelmi dokumentumot, amit az MKP-s honatyát leszámítva az összes magyar származású euroképviselő támogatott?

Csáky Pál elmondta ezzel kapcsolatban a véleményét, ő azt vallja, hogy minimumokat nem támogat. Ez volt az ő indítéka. Elvi választ adott és nem kicsinyességből döntött így.

Még a Fidesz politikusai is támogatták ezt az anyagot, pedig őket aztán nem lehet azzal vádolni, hogy túlságosan szorosan ölelnék keblükre a Híd embereit...

Amit nekem Csáky ezzel kapcsolatban mondott, azt az előbb összefoglaltam. 

És ön ezt elfogadta?

Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van véleményt alkotni és ő a saját álláspontját összefoglalta. Hogy ez a konkrét tervezet most milyen kezdeményezés volt? Mindent támogatni kell, ami a kisebbséget építi.

tavaly januárban önnel készített interjúban azt nyilatkozta, a hazai történések miatt nem tudta követni a Magyarországon folyó eseményeket, azon belül is a sorosozást. Azóta viszont már hozzánk is begyűrűzött ez a téma, nálunk is elterjedt ez az összeesküvés-elmélet. Sőt Fico a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom tagjai kapcsán egyenesen  "Soros gyermekei"-ről beszél. Mit szól a levitézlett Fico, vagy az ebben a kérdésben szintén így nyilatkozó Štefan Harabin vagy Marian Kotleba kommunikációjához? Illetve ahhoz, hogy míg nálunk ezek a politikusok használják ezt a szótárat, Magyarországon meg a kormánypártok emberei?Hát ezt tőlük kell megkérdezni, hogy miért használják ezeket az eszközöket. Mi ebbe nem álltunk bele, nem is foglalkoztunk ilyenfajta kifogások keresésével.

Tehát elítéli ezt a fajta ficói kommunikációt? Hogy az exkormányfő ilyen elméletekkel próbálja "megmagyarázni" a helyzetet?

Ficó egész személyét és cselekedeteit is elítélem. Az, hogy valaki - gondoljunk csak a Hedvig-ügyre - az alkotmányosságból gúnyt űzött, most pedig a taláros testületbe igyekszik, ez elfogathatatlan. Ahogy Fico tevékenysége is, beleértve a szélsőséges erőket képviselő Harabinét és Kotlebáét is.

Térjünk rá az elnökválasztási kampány finanszírozásának kérdésére. Miből pénzelik a hadjáratot, hitelből?

Nem, hitelt nem vettünk fel. Eddig adományok érkeztek és érkeznek...

Hova?

Hát a transzparens számlánkra. 

Ezt a mindenki által hozzáférhető, átlátható számlát pont ma reggel (az interjú készítésének napján, február 6-án) ellenőriztük, és 295 eurót találtunk rajta. Ez azt jelenti, hogy eddig ennyi futott be, és majd ebből gazdálkodnak?

Ennyi futott be ezidáig, de nem biztos, hogy ez a végső szám. A kampány végén számolunk el a költségekkel. 

Akkor valószínűleg mégiscsak hitelhez kellett nyúlniuk, hiszen régióinkat járva számtalan óriásplakátot láttunk, és az előbb említett összegből legfeljebb ha egyetlen billboardot lehetne kifizetni.

Ebből az összegből igen.

De abból indulunk ki, hogy a végén számol el az ember. Tehát ez még korai kérdés.

A támogatások folyamatában érkeznek, és most itt tartunk. 

De minden kifizetést erről a számláról kell végezni.

Ez igaz, viszont a szabály szerint csupán a választás kiírásának napjától számítva. Az ezt megelőző időszak költéseit nem kell erről a számláról állni. Ezzel kapcsolatosan korábban más hírportálon is születtek írások, amelyek csúsztatásokkal voltak teli, és helyreigazítást is kértünk. 

Mi ebbe a hibába nem akarunk esni, ezért is néztük meg, pontosan mennyi az annyi azon a bizonyos transzparens számlán.

Mindent teljesen tisztán fogunk fizetni és nem tervezünk kölcsönt felvenni. 

És akkor az eddigi kiadásokat, a választás kiírása előtti időszakban miből állták?

Mondom, amikor véget ér a kampány, átláthatóan, világosan elszámolunk. Most korainak tartom a kérdést. A korteshadjárat végén állok a rendelkezésükre, és bizonyára önök sem lesznek egyedül a kérdéseikkel. A napokban azt hiszem, éppen a Transparency International is érdeklődött a kiadásaink iránt, amit a sajtóosztályunk kezel. 

És szóba áll a Transparency Internationallal? 

Nincs takargatnivalónk.

Arra gondolok, hogy amikor a szlovákiai korrupciós helyzettel  kapcsolatban elhangzik az említett társaság neve, akkor mifelénk komolyan szokás  reagálni  a cég megjegyzéseire, míg például a Fidesz egy szimpla sorosozással elintézi a Transparency International kritikáit. Ahogy most legutóbb is, annak éves korrupciós jelentésével összefüggésben. Az MKP komolynak tartja a szervezetet?

Mindenkinek, aki kérdez, válaszolunk, amint az adatok a birtokunkba kerülnek. Minden kiadásunk átlátható lesz.

Pörgessük fel a beszélgetést villámkérdésekkel. Ezekre kifejtős magyarázatokat nem tudunk elfogadni.

Rendben.

Ha az elnökválasztás második fordulójába nem ön kerülne be, hanem mondjuk Robert Mistrík és Bugár Béla, kire szavazna?

Hát ez jó kérdés. Mistrík urat még nem ismerem, Bugár urat igen. Ezt ebben a pillanatban nem tudom megválaszolni.

Ha önön múlna, inkább Štefan Harabin legyen államfő, vagy helyette Robert Fico alkotmánybíró?

Egyik se!

Muszáj választani! Ellenkező esetben eljön a világvége.

Akkor lesz itt a világvége, ha ez a kényszerű választás bekövetkezik. 

Szívesebben működne együtt kormánypozícióban Andrej Dankóval, vagy a Híddal ülne együtt ellenzékben?

A Híddal ellenzékben. Én hiszek a magyar összefogásban és az újragondolásban. Az ellenzékiség jelenleg elfogadhatóbb, mint az aprópénzen megvett kormánytagság. 

Az újragondolás alatt mit ért pontosan?

Azt, hogy 2020-ra a magyar közösségnek tisztában kell lennie azzal, hogy míg az MKP támogatottsága stabilan 4 százalék körül mozog, addig a vegyes párt népszerűsége hanyatlik, és könnyen meglehet, hogy egyik tömörülés sem kerül be a törvényhozásba. Ezt el kell kerülni. Abban a helyzetben is, hogy Simon Zsolt vezetésével új formáció alakult, vagy hogy létezik az MKDSZ is, amit azonban nagyon nehezen lehet pártként kezelni. Ennek ellenére a közösségünknek akkor van ereje, ha egyetlen politikai erő mögé sorakozik fel, ahogy 1998-ban is.

Abban gondolkodom, hogy a következő időszaknak nem Bugár Béla lesz a meghatározó politikusa, hanem nemzedékváltás következik be és összefogásra kerül sor. 

Az összefogást lehet, hogy erősítette volna, ha az MKP beállt volna Bugár mögé, aki több mint negyed évvel az MKP-t megelőzve, már júniusban jelezte indulási szándékát. 

Az MKP még a Híd előtt jelezte, hogy saját jelöltet állít, de Bugárnak is joga van magát megmérettetni, ezt nem veszem el tőle. Kár, hogy öt évvel ezelőtt, amikor Bárdos Gyula indult, akkor ő Pavol Hrušovskýt támogatta. Akkor azt hangsúlyozta, hogy nem lehet magyar a köztársasági elnök, most meg maga is megméredzkedik. Különbség van aközött, ha valaki közösséget épít vagy pártpreferenciát futtat fel. 

Az, hogy ön indul, az a közösségépítésnek az egyik jelképe netán?

Nem. Indulásommal azt fogom megjeleníteni a vitákban, hogy valaki ismeri a terepet, és hiteles közösségi emberként lép fel. Ugyanakkor egy 30 éves karakternek a mondásait rezervával lehet venni. 

Elnézve a közvélemény-kutatási eredményeket, azokat is némi fenntartással fogadhatta. Ami az ön népszerűségi mutatóját illeti, az most valahol 1,5 és 2 százalék között mozog. Gondolt arra, ha most márciusban ön a felét sem érné el az MKP 2016-os 4,04 százalékos eredményének, akkor lemondana?

Bár az ügy elnöki, de a valódi cél az üzenetek átadása. Igaz, hogy az első mérések szerint így állunk, de várjuk meg a végső eredményeket. Folyamatában változnak a dolgok, a kampány meg javában zajlik. Érdeklődve várom a következő eredményeket.

De tegyük fel, hogy az mégsem változna számottevően, és lecövekelne mondjuk 1,99 vagy 2,01 százaléknál, ami 50 százalékkal kevesebb lenne a legutolsó parlamenti választásokon elért eredménynél.

Bizonyosan levonnánk a következtetéseket. De a kampányidőszak közepén járunk és az elnökválasztás után sem változik a helyzet.

Amikor elvállaltam az MKP vezetését, azzal a küldetéssel tettem azt, hogy visszatérünk a parlamentbe. Az a megmérettetés pedig majd éppen jövőre lesz esedékes. Az én mostani indulásom nem arról szól, hogy milyen preferenciái lesznek a párt államfőjelöltjének. Tehát a munka folytatódik a választások után is. 

Csupán címszavakban: mennyiben tartja magát jobb, elfogadhatóbb jelöltnek Bugár Bélánál?

A hitelességet említeném, továbbá, hogy nem fűződnek a nevemhez semmiféle ügyek, amit takargatni kellene. Harmadrészt pedig ami a generációváltást illeti, a koromat illetően jobb az én kondícióm. 

Még azt is el tudná képzelni, hogy az ön irányításával borulhatna össze az MKP és a Híd?

Nem két pártról beszélünk, és nem csak tömörülésekben kell gondolkodni. Hanem mondjuk egy szélesebb összefogásban, ami akár egy választási csoportosulás is lehetne.

A Hidat és az MKP-t nem biztos, hogy össze kellene olvasztani, ezt valószínű, hogy a két pártban nem tudnák elfogadni.

Ehelyett inkább egy tágabb együttműködésről lehetne szó, azaz abba beleférne az MKDSZ is, a Simon-féle Fórum is, de a civilek is, valamint hiteles közéleti emberek. Ez is lehet egy alternatíva.

Ahogy az is, hogy Matovičcsal egy választási koalíciót hozna létre az MKP?

A pártban van egy vonal, amelyik ezt látja megoldásként. De több lehetőség áll előttünk. Én abban gondolkodom, hogy egy erős felvidéki képviselet legyen. De most két másik választás - az elnökválasztás, és az európai parlamenti voksolás - áll előttünk, és majd ráérünk még erről gondolkodni. 

Sidó Árpád