1
Fotó: TASR
Megosztás
Habár még Igor Matovič a kormányfő, de már nyugodtan kijelenthetjük, hogy annak a kormánynak, amelyet egy évvel ezelőtt kinevezett az államfő, már vége. Ha Matovič lemond, akkor új kormány lesz, ha nem, akkor legalább az SaS távozik a kormánykoalícióból, talán a Za ľudí is, vagyis a koalíció változik. Megnéztük, mit tett az egy éves működése során a Matovič-kormány.
Igor Matovič a kinevezési megbízás átvételekor kijelentette, hogy azt szeretné, hogy a történelemkönyvekbe úgy kerüljön be a kabinete, mint a
„valaha volt legjobb szlovák kormány”.
Az esélye megvolt rá, hiszen a négy párt programja nem mutatott nagy eltéréseket, a kormányzáshoz megvolt a kényelmes, alkotmányos többség – 95 képviselő. Ennek ellenére biztos, hogy a történelemkönyvek nem úgy fogják emlegetni a Matovič-kabinetet, mint a legjobb szlovák kormányt.
Maszkokban indul a kormányzás
Már egy hete veszélyhelyzet volt Szlovákiában, mikor 2020. március 21-én megalakult a négy koalíciós partner, az OĽaNO, a Sme rodina, az SaS és a Za ľudí jelöltjeiből álló koalíciós kormány Igor Matovič kormányfő irányításával. A veszélyhelyzetet és az iskolák bezárását még a leköszönő kormányfő, Peter Pellegrini rendelte el.
A világjárvány ugyan rányomta bélyegét a Matovič-kormány első évére, de szinte biztosra vehetjük, hogy járvány nélkül is komoly ellentétek alakultak volna ki a koalíciós partnerek között. Nem biztos, hogy idáig jutott volna a négy párt viszonya, mint ahol most van, de biztosan nem lehetett volna problémamentes kormányzásról beszélni akkor sem, ha egy évvel ezelőtt nem jelennek meg az első fertőzöttek Szlovákiában is.
A tényleges válság kirobbanása ugyan a járványhoz köthető – az orosz Szputnyik V vakcina behozatala –, és a helyzet elmérgesedésében is komoly szerepet játszott, hogy januártól gyakorlatilag Szlovákiában volt a legrosszabb a járványhelyzet mind a betegek, mind a halottak számát nézve, de a felek kommunikációját nézve szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy év kormányzás békeviszonyok esetén is komoly problémák merültek volna fel a felek között.
A rosszkor jött világjárvány
Ugyan gyorsan jött a veszélyhelyzet kihirdetése és az iskolák bezárása, a határellenőrzések bevezetése, az országba külföldről visszatérő karanténba zárása, de az első hullámot gyakorlatilag probléma nélkül vészelte át Szlovákia. Köszönhetően ez talán az említett gyors intézkedéseknek, lezárásoknak is. Tavasszal például a napi fertőzöttek maximális száma 114 volt (április 14-én), június és július folyamán sok olyan nap volt, amikor egyetlen fertőzöttet sem találtak PCR tesztekkel.
Az elhalálozások száma minimális volt az első hullám idején, július végéig mindössze 28-an hunytak el, tavasszal a „legfeketébb” napon is csak négyen haltak meg. Kórházban csak néhány tucat ember volt, lélegeztetőgépen pedig még augusztus végén is csak 8-9-en.
A járványnak augusztus végén csak 33 halálos áldozata volt.
A lakosság bízott a kormány intézkedéseiben, és a viszonylag szabad nyár is megtette hatását, sokan úgy gondolták már megoldódott a járvány-probléma, csak a vakcinák kifejlesztését kell kihúznia nyár végén érvényben lévő, még minimális óvintézkedések mellett. Szeptemberben a tanítás is rendesen elkezdődött, ekkor azonban már mutatkoztak a jelei annak, hogy ősszel sokkal erősebb hullámra kell számítani a tavaszinál. Idén januárban meg is mutatkozott a járvány ereje, Szlovákia a legrosszabb helyzetbe lévő országok közé került, és egészen az utóbbi napokig kellett arra várni, hogy kicsit javuljanak a járványmutatók.
Mit ígértek nekünk Matovičék?
A kormány tevékenysége azonban nem merült – nem merülhetett – ki csak a járvány elleni küzdelemben. Mivel a magyar pártok a választáson nem jutottak be a parlamentbe, kíváncsian vártuk, hogy a kisebbségi témákat hogyan fogja kezelni a kabinet. A kezdés nem volt rossz, a kormányprogram sok mindent megígért a kisebbségeknek is.
A kormányprogramban külön fejezet jutott a nemzeti kisebbségeket érintő tervezett intézkedéseknek. A koalíciós pártok ígérték, hogy nem fogják megszüntetni vagy korlátozni az eddig megszerzett kisebbségi jogokat, és nem fogadnak el olyan intézkedéseket, amelyek felgyorsítják kisebbségek asszimilációját.
Kisebbségi törvény és kisebbségi hivatal
A legfontosabb ígéret talán az volt, hogy elfogadják a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt, és mérlegelik egy nemzeti kisebbségi hivatal létrehozását. Ez utóbbi lett volna a kisebbségi kormánybiztos utódja, ám ebből eddig semmi sem valósult meg.
Akár pozitívumként is értékelhetjük, hogy a kormány még nem váltotta le Bukovszky Lászlót, az előző kabinet idején kinevezett kisebbségi ügyi biztost, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a kormány még egy lépést sem tett ezen a területen
Emellett a kormány ígért színvonalasabb kisebbségi iskolákat, jobb tankönyveket, a nyelvi jogok bővülését. Az ígérte, hogy két megyében – Nagyszombat és Nyitra megyékben – hivatali nyelv lehet a magyar. Az oktatás kérdésében csak annyi előrelépés történt, hogy elkezdődött a tankönyvpiac liberalizációja, de ez a magyar iskolák számára jelenleg nem jelent semmi pluszt, mert gyakorlatilag nincsenek alternatív magyar nyelvű tankönyvek. Természetesen részben magyarázható a lassú haladás a COVID-dal – főleg az oktatás terén –, de eddig nem mutatkozott előrelépés egyetlen területen sem.
A nyelvi jogok tekintetében nincs semmi változás, a kormányprogramnak ez a része papíron maradt.
Kettős állampolgárság – nem kapnak majd tömegek magyar állapolgárságot
A kabinet ígérte azt is, hogy enyhíti a kettős állampolgárságot tiltó jogszabályt. Ez az egyetlen, részben a magyarokat is érintő intézkedés, amiben már történt előrelépés, igaz, ez meglehetősen felemásra sikerült. Már a parlamentben van az állampolgárságról szóló jogszabály módosítása, amely újra lehetővé tenné más ország állampolgárságának a felvételét, de oly módon, hogy ez a szlovákiai magyaroknak nem jelent előrelépést:
a javaslat 5 év ott-tartózkodást követel meg, vagyis továbbra sem tenné lehetővé, hogy a hazai magyarok éljenek a magyar állampolgárság egyszerűsített felvételével.
A törvényjavaslat kapcsán is vita robbant ki a koalícióban, az Ivan Klus SaS-es külügyi államtitkár félreérthető kijelentésével "biztonsági kockázatnak" nevezte a szlovákiai magyarokat, majd megpróbált bocsánatot kérni. Ezt követelték tőle a magyar pártok, és az OĽaNO-s Gyimesi György is.
Matovič és a trianoni megemlékezés
Matovič eddigi legnagyobb, a magyarok irányába tett gesztusa a Trianon 100. évfordulójára összehívott, közös szlovák-magyar megemlékezés. A mottó az volt, hogy „A múltat nem mi írtuk, de a jövő a mi kezünkben van”.
A megemlékezés azonban nem pontosan úgy sült el, ahogy azt a kormányfő – feltételezhetően – szerette volna. Az akciót nem várt oldalról érte támadás:
az MKP egy különleges dokumentummal készült, a Szlovák Nemzet Memorandumának magyarított verzióját adták át Matovičnak, vagyis gyakorlatilag egy követeléslistával rontották el az ünnepi hangulatot.
Az eseménynek azonban más problémái is voltak: ugyan a pozsonyi vár felújított lovardájában szervezték, tehát a helyszín előkelő volt, a résztvevők azonban nem a főbejáraton, hanem a parkolón keresztül jöhettek be, emellett nem volt sajtónyilvános, csak a meghívottak vehettek rajta részt.
Az MKP lépése megbontotta Igor Matovič és Berényi József addigi kapcsolatát, Berényi ugyanis egyfajta informális kisebbségi ügyi tanácsadója volt.
Korrupció elleni harc
A kormánykoalíció egyik legerősebb témája a választások előtt is a korrupció elleni harc, az oligarchák szárnyainak visszametszése volt. A kormányváltás után felgyorsultak az események, több olyan, befolyásos ember is rács mögé került, akiről ezt korábban elképzelni is nehéz volt. Bírók, milliárdos vállalkozók – Jaroslav Haščák és Zoroslav Kollár – kerültek előzetes letartóztatásba.
A rendőrségnek úgy tűnik megy a rendteremtés saját soraiban is: rács mögé került a volt rendőrfőkapitány, Milan Lučanský, a Ľudovít Makó, az adóhivatal bűnüldözési osztályának volt igazgatója, és Norbert Bödör, akiről azt feltételezi a rendőrség, hogy Tibor Gaspar országos rendőrfőkapitány idején a rendőrség szürke eminenciása volt.
Milan Lučanský a cellájában lett öngyilkos.
A legutóbbi nagy húzás a Szlovák Titkoszszolgálat (SIS) igazgatójának, a Sme rodina által javasolt Vladimír Pčolinskýnek a letartóztatása volt. Ez azért is értékes skalp, mert már a jelenlegi kormány helyezte a székébe. Ezek az ügyek azonban egyelőre még kezdeti fázisban vannak, ügyészi vádemelés még nem történt. Egy részük pedig még az előző kormány idején indult.
A Lipšic-törvény és az ügyészválasztás
Az elmúlt egy évben a kormány új embereket nevezhetett a bűnüldözés irányítását végző intézmények élére: új főügyészt, új speciális ügyészt és új országos rendőrfőkapitányt választhattak. A jelöltek ugyan nyilvános meghallgatáson estek át, ennek ellenére nem sikerült minden pozícióra pártfüggetlen jelöltet találni. A legjobb példa erre Daniel Lipšic megválasztása a speciális ügyész posztjára. Nyáron módosította a kormány a vonatkozó törvényt, ami lehetővé tette, hogy a posztra ne csak ügyészek jelentkezhessenek – Lipšic ügyvéd.
Ráadásul külső pályázóként, nem ügyészként csak ő kaphatta meg – politikai kapcsolatainak köszönhetően – a jelöltséghez szükséges nemzetbiztonsági átvilágítást, más külső pályázó indulni sem tudott.
Az országos rendőrfőkapitány – Peter Kovařík – kiválasztása mögött is politikai alku sejlik, ráadásul a koalíción belüli ellentétek is megmutatkoztak. Kovařík a parlamenti bizottságban csak az OĽaNO és az ellenzék szavazatainak köszönhetően kapott megfelelő számú szavazatot.
Lopott a miniszterelnök, a házelnök és a miniszter is
A botrányok azonban ezt a kormányt sem kerülték el. Az előző választási időszak gyakran felmerülő témája volt az egyetemi szakdolgozatok, a diplomamunkák lopással, plagizálás segítségével való elkészítése. A korábbi kormánykoalíció legismertebb ilyen ügye Andrej Danko (SNS) házelnök doktori disszertációja volt, amelyet szinte egy az egyben egy másik munkárül másolt.
Nem jobb azonban ezen a téren a jelenlegi házelnök, Boris Kollár sem, aki szintén lopta szakdolgozata nagy részét. Ennél is nagyobbat szólt, hogy Igor Matovič kormányfőről is kiderült, hogy nem saját gondolatai vannak a szakdolgozatában, hanem másolta annak nagy részét.
Az már csak hab a tortán, hogy Branislav Gröhling (SaS) oktatási miniszterről is kiderült, hogy nem teljesen egyedül birkózott meg a szakdolgozatírás nehéz feladatával.
A helyzet azonban azt mutatja, hogy a jelenlegi garnitúra is jobbára csak akkor gondolja komolyan a következmények levonását a botrányos ügyek kapcsán, amikor azok a másik oldalt érintik. A lopott diplomamunkák miatt senki sem mondott le.
Elöljáró-választás a „pártbizottságban”
Habár ígérte a kormány, nem sikerült objektív kritériumok alapján kiválasztani a közigazgatás alsóbb posztjairól a kormányváltás után leváltott vezetők utódait. A leglátványosabb a járási hivatalok elöljáróinak a kiválasztása volt. A pozíciókat a koalíciós pártok megállapodása alapján az OĽaNO tölthette be, az első 53 jelöltet Michal Šipoš, az OĽaNO frakcióvezetője és még néhány párttársa válogatta ki, nyilvános pályáztatás nem volt. Igor Matovič ezt úgy állította be, hogy „csak a járási hivatalok vezetőit választják politikai alapon”, a többi hivatalnoknál a a szakmai alkalmasság lesz majd a döntő.
Az MKP jelöltjei nem mentek át
Habár egyes információk szerint a déli járásokba az MKP is delegálhatott jelölteket, az OĽaNO ezeket azonban – feltehetően a „trianoni memorandum” hatására – nem fogadta el. „Az MKP-nak felkínáltuk, hogy a magyarlakta járásokban delegálhat járási elöljárókat.
És azt kijelenthetem, hogy az MKP által delegált emberek előnyt élveznek majd, ha egyébként megfelelnek a pozícióra” –
mondta még májusban a Paraméternek Gyimesi György, az OĽaNO parlamenti képviselője. A párt néhány déli járásban magyar elöljárókat is kinevezett, de csak a Komáromiba került olyan jelölt – Banai Tóth Pál –, akinek kinevezését magyar párt is támogatta. De őt sem az MKP, hanem az Összefogás. Banai szeptemberben kapta meg kinevezését, ekkor a jelölteket már a belügyminisztérium „válogatta”, de a pályáztatás ekkor sem volt teljesen transzparens.
Együttműködés a szélsőségesekkel
Igor Matovič és az OĽaNO határozottan tiltakozik, amikor összekapcsolják Marian Kotleba pártjával, a párt képviselőinek értékrendjében azonban sok közös pont van. Ugyanez elmondható Boris Kollárról, és a Sme rodináról. Ez megmutatkozott az abortusztörvény tavalyi tárgyalása során, amikor a kormánykoalíció konzervatív része szinte Kotlebáék álláspontjával azonos véleményt képviselt.
Ugyanez látszott a napokban, amikor 26 kormánypárti képviselő támogatta Kotlebáék alkotmánymódosítását, ami lehetetlenné tette volna a „hagyományos család” védelmében kimondta volna, hogy az apa-férfi, az anya-nő.
Viszonylag alacsony visszaesés, lassan emelkedő munkanélküliség
A tavaszi rendkívül rossz várakozásokkal ellentétben a gazdaság nem teljesített nagyon rosszul. A járvány kitörése után a gazdasági elemzők a kétjegyű visszaesést tartották valószínűnek. A Szlovák Nemzeti Bank például júniusban még 10,4 százalékos visszaesést jósolt. Ehhez képest az 5,2 százalékos csökkenés nem rossz eredmény.
A járvány ellenére a munkanélküliséget is sikerült viszonylag alacsony szinten tartani. Februárban – 2,85 százalékponttal emelkedve az egy évvel korábbihoz képest – 7,9 százalékon állt.
Ez köszönhető részben az állami szerepvállalásnak, a „kurzarbeit”, a támogatott rövidített munkaidő bevezetésének.
A járvány azonban egyes ágazatokat – idegenforgalom, vendéglátás – rendkívüli mértékben sújt, a vendéglők például ősz óta zárva tartanak, így várható, hogy sok vállalkozás végleg csődbe megy a járvány alatt. A vállalkozók képviselői éppen a megfelelő állami segítségnyújtást hiányolják.
„One time, next time”
A külügyeket a kormány sokáig profi szinten kezelte, köszönhetően bizonyára annak is, hogy Ivan Korčok személyében tapasztalt diplomata került a külügyminiszteri posztra. Szlovákia sokáig elkerülte a főleg Magyarországra és Lengyelországra jellemző populista, unió ellenes hangvételt, és Jaroslav Naď védelmi miniszternek is köszönhetően tartotta a határozott európai és euroatlanti irányvonalat.
Igor Matovič diplomáciai képességeit azonban már korábban is sokan megkérdőjelezték. Egy mulatságos példa a nyelvtudására, amikor Brüsszelben szerette volna megismételni válaszát egy riporteri kérdésre, de a kameramannak csak annyit tudott mondani: „Can I go one time? Next time?”.
Ennél sokkal súlyosabb diplomáciai hibákat követett el a kormányfő az utóbbi hetekben. Kezdődött ez a Szputnyik V beszerzésével, amit sikerült a külügyminiszter és több koalíciós partnere háta mögött megtenni.
Az orosz vakcina repülőtéri fogadása, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vezetőjének küldött üzenet azonban megkérdőjelezte Matovič európai irányultságát.
Mi változott egy év alatt?
Az eltelt egy évben elmaradt a legtöbb nagy változás, amelyet Igor Matovič a kormánya megalakulásakor ígért. Ez minden bizonnyal részben a koronajárványnak köszönhető, de több területen kihagyta a kormány az előtte álló lehetőségeket.
Meglátszik ez Igor Matovič népszerűségének zuhanásán is, a legutóbbi felmérések szerint a választók 80 százaléka elutasítja a kormányfőt.
A legnagyobb sikereket viszont ott érte el, ahol az volt a legjobb stratégia, ha nem tesz semmit: a korrupciós ügyek felderítése, az igazságszolgáltatás működésének megtisztítása. Itt az volt a legjobb taktika, ha hagyják dolgozni a bűnüldöző szerveket. A sikerhez azonban biztosan hozzájárult az is, hogy a kormányváltás ezen a területen teljesen megváltoztatta a társadalmi légkört.
Lajos P. János
