„Minden a gondolkodásunk függvénye” – karanténkérdés Korpás Évának
Közélet a korona idején. Így született meg a Karanténkérdés elnevezésű sorozat. Récsei Noémi – televíziós és rádiós műsorvezető – ismert és elismert szakemberek véleményére volt kíváncsi a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ezúttal Korpás Éva népdalénekes, előadóművész válaszol.
RN: Mit gondolsz, milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?
KÉ: Biztos, hogy más üzemmódra kell kapcsolnunk. Átlagban sokkal szolidabb és szerényebb lehetőségekkel kell, hogy megelégedjünk. Aminek persze van előnye is. Amikor egyik napról a másikra igazán szembesültünk azzal a mindenki számára elképzelhetetlen valósággal, hogy bizony a mai korban is le lehet állítani a világot, nagyon optimista voltam ezt a kérdést illetőleg. Arra gondoltam, hogy ez a lelkicsapás valójában megváltásként fog működni az embereknél. És mindenki másképp fog ezután gondolkozni, élni. Nagyon optimista lecsengést jósoltam, éreztem. Ma már nem teljesen gondolom így. A „mindenkiből” átléptem egy szűkebb réteg felé: akik eddig is tudatosabban éltek, azok most még tudatosabban fognak élni, akár egyéni, akár társadalmi szinten. A legközelebbi emberi kapcsolatainkat még értékesebbnek tartjuk, a pazarlást, a tárgyak felhalmozását még jobban lecsökkentjük, a saját környezetünk megóvásáért és megbecsüléséért is sokkal nagyobb felelősséget vállalunk. Az egészségünk megőrzése is előtérbe kerül. De most úgy érzem, és bár ne lenne igazam, egy része az embereknek, ha beindul újra a világ, ugyanúgy kizárólag csak a saját érdekeit fogja szem előtt tartani. De abban hiszek, ha nem is tud mindenki változni az igazi értékek irányába, ennek ellenére egyre szélesedik majd ez a szűkebb réteg. Ezt is már pozitív hozadékként értékelem ebben a helyzetben. Az emberi lélek hirtelen, teljes változásában nem hiszek. Amennyiben a környezetünkben jó példával állunk elő, egyre több emberre tudunk hatni. Egy biztos, a karantén befejezése után továbbra is a lelassult világban maradunk egy ideig. De abban már kételkedek, hogy ez így is maradna, és újra ne gyorsulna be az élet olyannyira, hogy ha nem tartod a tempót, akkor bajba kerülsz. Vajon lesz-e annyi lelkierőnk, hogy ne a száguldó vonatra üljünk fel, hanem egy sima személyre? Ezen sokat gondolkodom, mert engem is a kényszer állított meg. Ami olyan időszakomban ért, amikor már rettentően el voltam fáradva. Kiengedtem a gőzt, nagyon kellett egy kis megnyugvás, de most már szeretnék újra muzsikálni mind a lelki egészségem egyensúlyban tartása miatt, mind a megélhetésem miatt.
RN: Szerinted a népművészetben (azon belül is a színpadi megfomálásmódban) visszaköszön-e ez az időszak?
KÉ: Igen, hogyne. A karanténban való megtorpanás, az otthoni bezártság sok ember kreativitását beindította a népművészet terén is. Az online tér lehetőségeit megragadva például kihívások hada született, ami a saját berkeinken belül való szórakoztatásra is nagyszerű, de amivel sok olyan ember számára is adtunk betekintést a mi világunkba, akik eddig ódzkodtak ettől a számunkra csodaként funkcionáló értéktől. És igen, biztos vagyok benne, hogy a most elkövetkező időszakban ez az esemény inspirálni fogja a népművészetben alkotókat a színpadi megformálásoknál is. Már én is úgy beszélek viccből a járvány miatt véghajrában nem befejezett új, nemsokára megjelenő lemezemről, hogy „karanténlemez”. Természetesen, én maradok az eredeti témámnál.
RN: Mi az az egy dolog, amire Téged megtanított a világjárvány?
KÉ: Az nemcsak egy dolog. Még nagyobb alázatra tanított és arra, hogy még hálásabb legyek mindenért, ami megadatott. Valamint, hogy nem kell óriási dolgokra vágynunk, hanem a pici kis miliőnkben is megtaláljuk a lehetőségeket a szépre és jóra, ami a lelkünket táplálja. Minden a gondolkodásunk függvénye.
Korpás Éva lemezei: Fecském • Sárdöngölő • A Pozsonyi sétatéren • Szól a kakas, szól • Az ördögfióka és a tündér
Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei
Kapcsolódó cikkek:
„A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának
„Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének
„A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak
„…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának
„A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak
„Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának
„Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának
„Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak
„Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak
„Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának
„Szakmai szempontból az a legnagyobb veszteség, hogy tehetséges, szorgalmas, megbecsült kollégáktól kell megválnunk” – karanténkérdés Vrabec Máriának
„Ha szakadékba nézel, a mélység is visszanéz beléd” – karanténkérdés Hercsel Adélnak
„A molekuláris genetikai analízisek sokat segítenek a vírus feltérképezésében” – karanténkérdés dr. Tóth Tar Évának
„Az elszigeteltség, a távolság nagyon erős önismereti helyzetet generál” – karanténkérdés Paár Juliannának
„Azért nem kis dolog az, amely az emberiség egészét minden kontinensen négy fal közé zárja” – karanténkérdés Lackfi Jánosnak
„Az emberiség nagyon elvont fogalom” – karanténkérdés Bolemant Lillának
„A betegséget megkapjuk ugyan, de nem a miénk” – karanténkérdés Polgár Anikónak
„A Dekameron is egy járványtermék” – karanténkérdés N. Tóth Anikónak