1
somorja5
Megosztás
Csallóközi lenyomatok LIII.
Polgári iskolai találkozót tartottak Somorján 1925. június 28-án. Az ünnepélyről az egykori osztálytársak egyike, Pollágh Géza számolt be részletesen a Csallóközi Hírlap hasábjain.
Az intézmény tornatermében Trnadl János igazgató üdvözölte az egybegyűlteket. A diákok nevében Baráth József köszönte meg a tanári kar munkáját, majd így folytatta: „Mi, kik nehéz időket élünk, kik nyelvünket csak szűk körökben használhatjuk, jólesik az a gondolat, hogy egy érzés ismét összehozott bennünket. Addig míg az iskola padjai között ültünk, nem gondoltunk az élet viharjaira, de ma, mikor érettebb fővel nézünk célunk elébe, látjuk csak a különbséget a harc, az élet harca és a tanulás között. – Mi nem produkálni jöttünk magunkat, minket a szív, az érzés, a nemzeti eszme hozott össze. Annak a kitartó és önzetlen munkának a gyümölcse, melyet tanáraink érdekünkben fejtettek ki. Akkor még nem értettük meg tanáraink intő szavát, nem tudtuk megérteni azokat az életigazságokat, melyeket fegyver gyanánt adtak a kezünkbe a kegyetlen élettel szemben. Most már tudjuk, mit jelent a bölcs mondás: „Non scholae sed vitae discimus!” (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!) vagy az: „Szeresd hazádat és dolgozz, míg erőd bírja!”.
Beszéltek még Farkas Gyula tanár, továbbá Bucsuházy Sárika és Nemes Imre találkások. A hivatalok képviseletében dr. Hollovich járási főnök vett részt az összejövetelen.
A növendékek a szép nap emlékét megörökítették az iskola 100 éves krónikájában.
A délutáni mulatság részeként a fiúk szépségversenyt rendeztek. A beszámoló szerint a győztesek a következő lányok lettek: 1. Schuszter Editke (Német-Sook) 710 szavazattal (díja egy gyönyörű virágkosár volt); 2. Frankl Stefike (Somorja) 335 szavazattal (egy nagy doboz bonbon); 3. Szlemka Irmuska (Somorja) 195 szavazattal (egy sampánia-készlet). „A találkozó úgy erkölcsileg, mint anyagilag jól sikerült.” A tiszta jövedelem a somorjai menház javára fordíttatott.
A korabeli „diákbeszámoló” a következő sorokkal zárul: „A mulatság bevégeztével a rendezőség bevonult az Elite kávéházba, hol megtörtént az öt év múlva bekövetkezendő találka rendezőinek megválasztása. Ez úton mondok köszönetet a vidéki és helybeli vendégeknek megjelenésükért és támogatásukért, különösen Szmrtnik Árpád és Baráth András uraknak önzetlen fáradságukért. A szegényeknek a nekik eljuttatott összegért nem volt több szavuk csak ennyi: >Ki jót tesz, boldog lesz!<”
Lelkes Vince
Előző részek: